Eldöntöttem, hogy idén rendes leszek, és küldök a külföldi ismerőseimnek karácsonyi üdvözlőlapot, és nekiálltam megkeresni az évtizedek óta kallódó, üres karácsonyi üdvözlőlap készleteimet, meglepő módon meg is találtam, meg vagy fél köbméter olyan képeslapot és üdvözlőlapot, amit én kaptam, és fényképeket, és ismét verhettem a fejemet a falba, hogy miért, és a többi szokásos a világ helyrehozhatatlanságáról, amiről most már tudom, hogy el lehet viselni, csak még azt nem, hogy minek. (Ha valaha lesz tetoválásom, az egy-egy holló lesz a vállamon, és mind a kettő azt fogja mondani, hogy Baszd meg, csak az egyik angolul, mert akkor a sokrétű kulturális körbeutalásban benne lesz a fordítás is, meg az egész életem az angol irodalomtól a germán-kelta mitológiáig.)
Néha elfelejtem.
