Ülök az ablakban, odakinn vigasztalanul szakad az eső - tegnap a hó szakadt éppilyen vigasztalanul, csak akkor nem ültem ilyen elmerengve az ablakban, mert ahhoz is túl hideg volt. Odalenn buszok döcögnek, egy öregúr sétáltat egy kék esőkabátos, fehér kiskutyát. Karácsonyi ajándékokon gondolkozom, és azon, hogy a családi karácsony miért arra az egyetlen egy délutánra esik, amikor el akartam menni
Don Carlost nézni a moziban, a válasz valószínűleg valahová a
csak és a
nyilván közé esik. A fejfájástól kis fénypöttyök rajzanak a szemem előtt, mint a muslicák, azt hiszem, hamarosan a fejemre húzom a párnámat, és megpróbálok aludni, hátha az megy.
***
Egész jól ment, álmomban is csak egyszer szakadt be alattam a jég (azt hiszem, akkor kitakaródzhattam) de sikerült önerőből kimásznom (vissza a takaró alá) és most csak közepesen érzem magam agyonverve.