Tegnap közösségi életet éltem, elmentem megnézni a Sci-Fi Szakosztály Fantasy Estjét, a Bajza utcában gomolygott a köd, lámpák világították meg századelőn épült kastélyok titokzatos kertjeit, vizesen csillogott a sejtelmes fényben az útburkolat, és helyenként fojtó dohszag áradt a pincéből. Olyanokat mondtunk egymásnak, hogy "haha, de hát ez nem is egy horrorfilm", és tényleg nem volt az, mert még azután sem ettek meg minket a zombik, hogy ezt a klisét ellőttük.
Később söröztünk és pirítóst ettünk, Búvárzenekar összekeverte a padlizsánt az avokádóval, én pedig külső talpélre léptem egy magassarkú csizmában. Ettől egyrészt feltöröltem a padlót szerény személyemmel, másrészt megrándítottam a lábamat. Meg kéne tanulnom járni végre. Harmincöt év után nem ártana.
Vannak vidám dolgok is, például piros sapkám és új könyvem, illetve az egyik író megtalálta a könyvéről írott ismertetőmet, és amikor google-fordítóval próbálta értelmezni, vicces kifejezésekbe botlott bele, és ez izé, ez vicces.
