Megnéztem az új Narnia filmet, igazából a történet jelentős részére nem (így) emlékeztem, de azért tetszett: nagyon kis látványos lett, és szerencsére ezúttal kevés benne a beszélő állat, vannak helyette bájos kisfiúk (tudtam, hogy valahonnan ismerős a Caspian herceget játszó Ben Barnes; pár hónapja teljesen véletlenül láttam az Easy Virtue című filmet, nagyon húszas évek volt, nagyon angol, és nagyon tetszett) és látvány dögivel. Vagy ezt talán már említettem. A második filmet, a Caspian herceg-et annak idején nem néztem meg, mert az első Narnia film annyira nagyon nem tetszett (áááá, beszélő hódok, ííííí), de ez most jó volt, tényleg. Majd át kell futnom a könyvet, hogy valójában hogy volt ez a történet, de az epizodikus szigetlátogatásokból (most elfojtottan az ide kívánkozó ír művelődéstörténetet, és nem kötöttem át Primordialba sem) sikerült összeeszkábálniuk egy működőképes filmet, és ez komoly teljesítmény (egyébként ez a legjobb könyv az egész sorozatban, ez meg a Silver Chair). De hogy honnan szedik ezt a sok ijesztően vaskos ajkú gyerekszínészt, azt nem értem.
Amúgy pedig néha esik a hó, mindig hideg van, mindenfrontos alkotói válságba merültem (még egy teát sem tudok úgy megfőzni, ahogy kéne), még mindig nem adtam fel a karácsonyi üdvözlőlapjaimat, de két újabb polcról találtam ki teljesen, hogyan kéne kinéznie. Nálam lassan haladnak ezek a megálmodások, de most ahányszor odanézek, tudom, hogy az ott és úgy kell, hogy legyen (és a szobába szükséges bútorok negyven százalékát még meg sem vettem - de így három hónap elteltével már kezdem sejteni, egyáltalán mit akarok).
