A mai terv az volt, hogy fordítok, aztán ügyet intézek, angolozunk és elmegyek egy koncertre, ehelyett mesét írtam, a napfénybe tartottam kerek kis rágcsálóarcomat (igazából cickányra tippelek, annak hegyes még az orra), belvíz helyzetet teremtettem a lakásban, elégikus scifit írtam, elkezdtem felöltözni, hisztérikus rohamot kaptam, elindultam, nagyon hideg volt, angoloztunk, nem volt fűtés, elmentünk kirakatokat és könyveket nézni, és hazafelé vártam fél órát a villamosra a tomboló hidegben. Koncertre persze nem mentem, mert úgy voltam vele, hogy nekem most halaszthatatlanul rettenetesnek (kövér, öreg, csúnya, akit senki sem szeret - a szokásos) kell éreznem magam valahol egy sarokban, lehetőleg egy olyan sarokban, ahol véletlenül sem látnak emberek (egyébként sokszor sokkal szívesebben mennék helyekre, ha nem zavarna, hogy ott vannak emberek, akiknek mindenféle elképzeléseik vannak a világról, és én láthatóan nem illek bele ezek közül egybe sem (az emberek márpedig túlnyomórészt ilyenek)) és a lakásom pillanatnyilag ilyen sarkokkal van tele.
Holnap pedig a nagymamámmal ebédelek. Pizzát rendelünk.
