évértékelés helyett sok semmi

Tegnap elmentem vásárolni, és a hipermarketben nem volt már a kedvenc őszibaracklevem, füstölt szeletelt sajt, bögrés alpesi sajtkrémleves és lencse, pedig az az egyetlen újévi babonaság, amit kifejezetten szeretek (mondjuk az egy ideje már visszatérő motívum, hogy szárított lencsét keresek abban a rohadt hodályban, és sehol sincsen, de nem hittem volna, hogy a sajátmárkás biotudatos extralencséjüket is kivonják a forgalomból, csak hogy engem bosszantsanak).

Viszont nagyjából kiszámoltam, hogy milyen ruhásszekrényt és könyvespolcot és kanapét akarok venni, és az majd jó lesz.

Karácsonyra kaptam egy kis kovácsoltvas mécsestartót, az alapformája a kocka, ez azért kiváló, mert a tetejére rá tudom tenni a bögrémet, és egy teamécsessel egész napra megoldódott a soha ki nem hűlő tea-kávé kérdése. Jobban belegondolva erre néhány régebbi mécsestartóm is alkalmas lett volna, de azokról valahogy nem jutott az eszembe. És nem is ilyen szépek.

És voltam Warpigs és Anna and the Barbies koncerten, nagyon jó volt, de tervezek róla írni külön is, majd egyszer. És játszottam Grimm-mesés szerepet is Blintéknél, és egyébhasonlóilyenek. Megfáztam és volt lázam és elegem.

freedom of speech, thats some motherfuckin bullshit

Nem szoktam politizálni, mert ízléstelen holmi és így hatalom híján unalmas is, de erre nyilván először kicsit döbbenten elhajítja az agyát az egyszeri harmincas, aki Body Counton nőtt fel, aztán elfordul, és hány egy diszkrétet.

Mi történetesen abba az elenyésző százalékba tartoztunk, akik 17 évesen is értettük, mit kiabál a bácsi, és olyan viccesnek találtuk, hogy a fánkzabálós részt kívülről fújta a fél osztály - a súlyosabb részeket érdekes mód épp azok a barátaim tudták a legfolyékonyabban elkáromkodni, akik amúgy ezen kívül csak brit darkokkal (esetleg néha gótokkal és gruftikkal) mocskolták gyermeki lelküket. Egyikük sem lett drogos, bűnöző, vagy a társadalom számkivetettje: a többség lediplomázott, karriert csinált, példás családi életet él, a mai napig fejlődik és alkot - szóval az NMHH a jó kurva anyjába elmegy, masírozva és kettes sorokban, mert semmi kár nem ért minket. Demagóg picsák és pöcsök szánalmas gyülekezete, nem Ice-T szlengjétől kell félteni a gyereket, basszátok meg. Hacsak nem azért féltitek őket, mert még a végén eltanulják, hogy Ice-T őszinte.

És persze sokkal jobban megfogalmazta már ezt az egészet.

Freedom of speech, thats some motherfuckin bullshit
You say the wrong thing, theyll lock your ass up quick
The fcc says profanity - no airplay?
They can suck my dick while I take a shit all day
Think I give a fuck about some silly bitch named gore?
Yo pmrc, here we go, raw
Yo tip, whats the matter? you aint gettin no dick?
Youre bitchin about rocknroll, thats censorship, dumb bitch
The constitution says we all got a right to speak
Say what we want tip, your argument is weak
Censor records, tv, school books too
And who decides whats right to hear? you?
Hey pmrc, you stupid fuckin assholes
The sticker on the record is what makes em sell gold
Cant you see, you alcoholic idiots
The more you try to suppress us, the larger we get

[you have the right to remain silent]
Fuck that right! I want the right to talk
I want the right to speak, I want the right to walk
Where I wanna, yell and Im gonna
Tell and rebel every time Im on a
Microphone on the stage cold illin
The knowledge I drop will be heard by millions
We aint the problems, we aint the villains
Its the suckers deprivin the truth from our children
You cant hide the fact, jack
Theres violence in the streets every day, any fool can recognise that
But you try to lie and lie
And say americas some motherfuckin apple pie
Yo, you gotta be high to believe that
Youre gonna change the world by a sticker on a record sleeve
Cos once you take away my right to speak
Everybody in the worlds up shit creek

Let me tell you about down south
Where a motherfucker might as well not even have a mouth
Columbus, georgia, said theyd lock me up
If I got on the stage in my show and said fuck
So I thought for a minute and said no,
I wasnt even gonna do a damned show
Cos for me to change my words from my rhymes
Is never gonna happen cos theres no sell outs on mine
But I vowed to get those motherfuckers one day
They even arrested bobby brown and cool j
Yo, they got theirs comin, cos Im mad and Im gunnin
Homeboys, and theres no runnin
Im gonna tell you how I feel about you
No bull, no lies, no slack, just straight fact
Columbus, georgia, you can suck my dick
You aint nothin but a piece of fuckin shit on the damned map

Freedom of speech, let em take it from me
Next theyll take it from you, then what you gonna do?
Let em censor books, let em censor art
Pmrc, this is where the witch hunt starts
Youll censor what we see, we read, we hear, we learn
The books will burn
You better think it out
We should be able to say anything, our lungs were meant to shout
Say what we feel, yell out whats real
Even though it may not bring mass appeal
Your opinion is yours, my opinion is mine
If you dont like what Im sayin? fine
But dont close it, always keep an open mind
A man who fails to listen is blind
We only got one right left in the world today
Let me have it or throw the constitution away

Outro (Jello Biafra)

What theyre trying to do with radio, with this, uh, mccarron-walter
Act and a lot of other ways, is start by saying that theyre
Protecting the public from wicked rock bands, or girlie magazines, or
Whatever. but, if you follow the chain of dominoes that falls down,
What theyre really trying to do is shut off our access to information
Itself.

If they cant do it by law they know theres other ways to do it.

ünnepek után

Három nap alatt négy családi ünnepségen vettem részt, sikerült sehol sem ocsmányul félholtra enni magamat, és mindenhol jó volt a hangulat. Láttam, hogy a kis fehér kutyák eltérő technikával, de egyformán ügyesen és alaposan bontják ki a becsomagolt karácsonyi ajándékokat (Kaktusz megfontoltan rálép a csomagolásra, leharap egy darab papírt, kiköpi oldalra, és ezt folytatja, amíg elő nem bukkan a színes kutyakekszet rejtő műanyag zacskó, majd feltépi azt is; Póló egy forgószél követhetetlenségével szétszaggat mindent, majd elvonul a csont alakúra hajtogatott bivalyalkatrésszel, amiről még a használati utasítást is levarázsolta), az unokatestvéreim a helyes velociraptor tartásra tanítgatták a család összes tagját, köztük a nagymamámat is (állítólag április 17. a nemzetközi Járjon Úgy Mint Egy Velciraptor (esetleg Velociraptor Awareness) Nap, és nem lehet időben kezdeni az edzést), aztán a vidám velociraptorok kórusa kartáncot lejtett az All I Want For Christmas című örökbecsűre. Beigli helyett az egyik helyen mogyorós csokitorta volt, a másikon diós-rumos-baracklekváros torta, és a hűtőmben még mindig lakik egy fél ponty és vagy három liter töltöttkáposzta.

karácsonyi ebéd

Ujjnyi vastagra felvágott hagyma és alma, karamellesre grillezve, juhtúrós-tejszínes szószba mártogatva, és utána ülni az ablakban és nézni a kék és szürke és levendulaszín égen a Ferihegy felé ereszkedő repülőket.

valaki kapcsolja ki a fejemben a szóvicceket, kérem szépen

Valamikor szerda délben ezredszerre is elkapott a sikítva hörgő síkideg, leültem, és írtam róla, aztán ellenőriztem a blog nyűgés-hányadát, és úgy döntöttem, piszkozatban marad. Bár szerepelt benne olyasmi is, hogy emberek orrba lesznek tolva széklábbal, ha viselkedésükben további fennforgás esete tapasztalható, de akkor meg külön széklábakat kéne vinnem magammal, hogy teljesíthessem kötelezettségeimet, vagy valami, szóval nem. De teljesen felvidultam tőle, valamikor még nevettem is (ezt alighanem vészjóslóan tettem, arcomat a keserű, decemberi ködökben fürdetve. És közben Knorr Alpesi sajtkrémlevest szürcsöltem), és juhtúrót ettem, és élveztem az életet. Durva. Nemsokára még majd fütyörészni is kezdek.

Idén amúgy linkekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánhatok, felkerült angolul egy tavalyi novellácskám az SFmagra, és 13 év késéssel, de végül csak összeállítottam a saját karácsonyi barkácsmellékletemet is (még Black Hód minionjaként követtem el, szóval a báránykás giccs helyett a mélységesen igaz, komoly emberi sorsokat szemlélteti a maga szerény művészi keretében).

Egyébként pedig zseniális ötlet volt a családnak internetről rendelnem ajándékot, 22 nap alatt nem sikerült ideérnie. Még nem tudom, holnap hogyan mentem ki magam. Azt hiszem, kénytelen leszek szétosztogatni az ínséges időkre eldugott, sznob boraimat.

tényleg, neked miért nincs pasid? :felveszi az apatónust:

No mégis írok róla, ha már napok óta ezen tombolok. Tudom, hogy abnormális, hogy egész jól érzem magam egyedül, tudom, hogy felfoghatatlan, hogy nem akarok bepasizni, tudom, hogy képtelenség, hogy nem az hiányzik a legjobban az életben, hogy valaki szuszogjon mellettem, de

1. szokjatok már hozzá
2. fogadjátok el
3. higgyétek el, hogy nem azért nincs senkim, mert senkit nem tudnék összeszedni véletlenül sem, vagy mert magamtól nem jutna eszembe, hogy létezik olyan, hogy férfiember, de ha eszembe jutna, sem tudnám, ezzel a gondolattal mit szokás kezdeni - szóval nem kell ajánlgatni, győzködni, rákérdezni, szörnyülködni, jajongani

Azért nem járok senkivel, mert nem akarok csak azért járni valakivel, hogy járjak valakivel. Tudom, ilyen nincs, de azért mégis hadd legyen. Biztos vannak a világon olyan férfiak valahol, akikkel kapcsolatban nem mondanék ilyesmiket, mert komolyan és kifejezetten akarnám őket, de amíg nem jelennek meg elérhető közelben, addig egyáltalán nem zavar, hogy egyedül vagyok.

Az zavar, hogy az emberek egyfolytában hápogó hitetlenkedéssel kezelik ezt az egészet, mintha közük lenne hozzá, vagy mintha ez valami illetlen, szégyenletes vagy undorító dolog lenne.

Mindegy, emberek például ezen szokták átminősíteni magukat barátból abba a kategóriába, akikkel aranyosan lehet egy asztalnál sörözni (csak minek), és végül is kellenek ilyen szórótémák.

mostanában

Felveszem a télikabátot és a mamuszt, kivonulok a konyhába, kinyitom az ablakot, felülök a konyhapultra, a lábam felteszem a tűzhelyre, a párkány pont karfa magasságban van, jól rá lehet támaszkodni, árad be a hideg, forró kávét vagy forró levest szürcsölök, és nézem a forgalmat. Énekelgetek, azon gondolkozom, milyenre fessem majd be a hajam (az őszülés projekt úgy belehúzott, hogy talán még fél évig flangálhatok a saját színemmel), szívem szerint a türkizkéket választanám, de azt hiszem, nem vagyok ahhoz elég merész, hogy viseljem is. Odalenn kis játékvillamosok kattognak, és egy kamaszfiú sétáltat egy nagyon kajla kutyát.

Tegnap Impatienttel mozi helyett skót étterembe mentünk, és képesek voltunk lemondani a desszertről (a sokadik ale-ről azért már nem), fényképeket mutogattunk egymásnak tengerpartokról és virágokról és ipari pusztulatokról (a kilencvenes évek gyermekei vagyunk, nekünk szép a rozsdás vasállvány is), a hangszórókból üvöltött az East 17, és az például már a kilencvenes években is rossz volt (Impatient nem emlékezett a slágert előugráló nyeles sapkás törpére, szerintem ez megmagyarázza, hogy ő miért nem lett a fordításból tengődő, nyáladzó idegroncs) (eeeeee, a rókaképű elölfürtöst azért az én memóriám is törölte, pedig most olvasom, hogy ő volt az együttes motorja... ki nem néztem volna belőle). A sokkot csak némi whisky oldhatta, Impatient szerint finom parenyica íze volt, nekem továbbra is a szívem csücske (Ardbeg, kisszívecske).

Később kimentünk a hidegbe és a ködbe.

Narnia krónikái 3 – A Hajnalvándor útja

A legfontosabb tudnivaló a filmmel kapcsolatban az, hogy sokkal-sokkal jobb az előző két résznél. Nem tudom, hogy ennek van-e ahhoz köze, hogy a Disney kihátrált a Narnia-filmek mögül a Caspian herceg sikertelensége után, vagy az új rendező számított ilyen sokat: akárhogy is, ez volt az első Narnia film, ami kifejezetten tetszett.

Cikk az SFmag.hu-n.

zen

Mindig akartam valami vidámat írni, aztán mindig valami világvége lett belőle, úgyhogy inkább csak nyuszik (Minden Rénszarvasok Ura és Úrnője helyhiány miatt áttért a törpenyulakra -a képeken Ugri és Bugri látható) és táncok (örvénylő szoknyák és mezít lábak) legyenek.

tortát ide!

Csak azt tudom, hogy nagyjából az utolsó csütörtöki edzés előtt szakítottunk, úgyhogy kellett hozzá egy naptár is, hogy kiszámoljam, hogy az csak december 17. szerda este lehetett, és uram Isten, már 7 éve és 2 napja szabad vagyok, ó, édes Istenem, de jó, de jó.

Őszintén szólva, az borzalmas időszak volt, és én nagyjából már azelőtt elkezdtem megpróbálni kilépni abból az istenverte kapcsolatból, mielőtt egyáltalán beleléptem volna, és nem teljesen véletlen az sem, hogy azóta is inkább pofozok meg embereket és kapok sikító ideggörcsöt nyilvánosan, mint hogy akár esélyt adjak annak, hogy valaki még egyszer velem azt megtehesse. Nyilván nem egészséges, de ez van. És hiába ismertem meg a dolog kapcsán rengeteg jó embert is, képtelen vagyok gyűlölet és undor nélkül visszagondolni a dologra, abusive relationship, mindig azt hiszi az ember, hogy vele nem történhet meg, de ha kellően lassan adagolják, lenyomják a torkán bárkinek.

És lehet, hogy sosem lesz már belőlem épkézláb, pláne boldog ember, de örülök, hogy eltelt hét év, és még élek, mert 2001. és 2003. között bármelyik nap meghaltam volna szívesen.

ha már szóba került

Amikor olyan tehetségtelen vagyok, hogy már teát sem tudok főzni rendesen, az úgy néz ki, hogy éjjel fél kettőkor vizet forralok a bodzateámnak, és pár perccel később azt veszem észre, hogy valahogy ebből is egy bögre kávé lett.

nem tudom, hogy jutottam eddig az idézetig, de

...az milyen lett volna, ha meghagyják a két többlet ujját, és úgy zenél.

"Hampton Hawes, jazz pianist, was born with six fingers on each hand (surgically removed shortly after birth)."

az arany sárkány különösen dögös lett

Megnéztem az új Narnia filmet, igazából a történet jelentős részére nem (így) emlékeztem, de azért tetszett: nagyon kis látványos lett, és szerencsére ezúttal kevés benne a beszélő állat, vannak helyette bájos kisfiúk (tudtam, hogy valahonnan ismerős a Caspian herceget játszó Ben Barnes; pár hónapja teljesen véletlenül láttam az Easy Virtue című filmet, nagyon húszas évek volt, nagyon angol, és nagyon tetszett) és látvány dögivel. Vagy ezt talán már említettem. A második filmet, a Caspian herceg-et annak idején nem néztem meg, mert az első Narnia film annyira nagyon nem tetszett (áááá, beszélő hódok, ííííí), de ez most jó volt, tényleg. Majd át kell futnom a könyvet, hogy valójában hogy volt ez a történet, de az epizodikus szigetlátogatásokból (most elfojtottan az ide kívánkozó ír művelődéstörténetet, és nem kötöttem át Primordialba sem) sikerült összeeszkábálniuk egy működőképes filmet, és ez komoly teljesítmény (egyébként ez a legjobb könyv az egész sorozatban, ez meg a Silver Chair). De hogy honnan szedik ezt a sok ijesztően vaskos ajkú gyerekszínészt, azt nem értem.

Amúgy pedig néha esik a hó, mindig hideg van, mindenfrontos alkotói válságba merültem (még egy teát sem tudok úgy megfőzni, ahogy kéne), még mindig nem adtam fel a karácsonyi üdvözlőlapjaimat, de két újabb polcról találtam ki teljesen, hogyan kéne kinéznie. Nálam lassan haladnak ezek a megálmodások, de most ahányszor odanézek, tudom, hogy az ott és úgy kell, hogy legyen (és a szobába szükséges bútorok negyven százalékát még meg sem vettem - de így három hónap elteltével már kezdem sejteni, egyáltalán mit akarok).

mit kérek karácsonyra

Elért engem is a végzet mémje (sulemia és AnnGel jóvoltából, akik rendesek és gondolnak rám is), és hosszan gondolkoztam, hogy mit kérek karácsonyra, aztán rájöttem, hogy minek.

1. úgysem azt kapom
   
   
2. mostanában mindig hideg van, esik a hó, esik az eső, fúj a szél, vagy csak baromi nagyot taknyolok a jégen
   
   
3. akkor lennék rendes, ha egészséget és világbékét kérnék, de azt úgysem karácsonyra, azt kérem én minden este összetett kézzel félálomban szépen
   
   
4. a csokit, a cukorkát, az édes likőrt tovább ajándékozom
   
   
5. nyolc óra díszdobozos alvást nem gyártanak.

ezüstvasárnap

Ülök az ablakban, odakinn vigasztalanul szakad az eső - tegnap a hó szakadt éppilyen vigasztalanul, csak akkor nem ültem ilyen elmerengve az ablakban, mert ahhoz is túl hideg volt. Odalenn buszok döcögnek, egy öregúr sétáltat egy kék esőkabátos, fehér kiskutyát. Karácsonyi ajándékokon gondolkozom, és azon, hogy a családi karácsony miért arra az egyetlen egy délutánra esik, amikor el akartam menni Don Carlost nézni a moziban, a válasz valószínűleg valahová a csak és a nyilván közé esik. A fejfájástól kis fénypöttyök rajzanak a szemem előtt, mint a muslicák, azt hiszem, hamarosan a fejemre húzom a párnámat, és megpróbálok aludni, hátha az megy.

***

Egész jól ment, álmomban is csak egyszer szakadt be alattam a jég (azt hiszem, akkor kitakaródzhattam) de sikerült önerőből kimásznom (vissza a takaró alá) és most csak közepesen érzem magam agyonverve.

majdnem vettem seamus heaney kötetet

A mai terv az volt, hogy fordítok, aztán ügyet intézek, angolozunk és elmegyek egy koncertre, ehelyett mesét írtam, a napfénybe tartottam kerek kis rágcsálóarcomat (igazából cickányra tippelek, annak hegyes még az orra), belvíz helyzetet teremtettem a lakásban, elégikus scifit írtam, elkezdtem felöltözni, hisztérikus rohamot kaptam, elindultam, nagyon hideg volt, angoloztunk, nem volt fűtés, elmentünk kirakatokat és könyveket nézni, és hazafelé vártam fél órát a villamosra a tomboló hidegben. Koncertre persze nem mentem, mert úgy voltam vele, hogy nekem most halaszthatatlanul rettenetesnek (kövér, öreg, csúnya, akit senki sem szeret - a szokásos) kell éreznem magam valahol egy sarokban, lehetőleg egy olyan sarokban, ahol véletlenül sem látnak emberek (egyébként sokszor sokkal szívesebben mennék helyekre, ha nem zavarna, hogy ott vannak emberek, akiknek mindenféle elképzeléseik vannak a világról, és én láthatóan nem illek bele ezek közül egybe sem (az emberek márpedig túlnyomórészt ilyenek)) és a lakásom pillanatnyilag ilyen sarkokkal van tele.

Holnap pedig a nagymamámmal ebédelek. Pizzát rendelünk.

a billentyűzetre valamiért nem hat serkentően a koffein

Ma az elmúlt napok időjárását emuláltam idehaza, a bögrémbe a nescafé után forralóstul beleejtettem másfél liter, mindent megolvasztó vizet. Szerencsére az új parkettán viszonylag könnyen fel lehetett számolni a belvizet, az asztalon pedig a kávét - a kezemet azért leforráztam, és most épp hennával összekenve, csodálatosan tehénfoltosan próbálok életet lehelni a billentyűzetembe. A c akadozik.

naplószerű, köd, sör, vagy ezt címkének kéne

Tegnap közösségi életet éltem, elmentem megnézni a Sci-Fi Szakosztály Fantasy Estjét, a Bajza utcában gomolygott a köd, lámpák világították meg századelőn épült kastélyok titokzatos kertjeit, vizesen csillogott a sejtelmes fényben az útburkolat, és helyenként fojtó dohszag áradt a pincéből. Olyanokat mondtunk egymásnak, hogy "haha, de hát ez nem is egy horrorfilm", és tényleg nem volt az, mert még azután sem ettek meg minket a zombik, hogy ezt a klisét ellőttük.

Később söröztünk és pirítóst ettünk, Búvárzenekar összekeverte a padlizsánt az avokádóval, én pedig külső talpélre léptem egy magassarkú csizmában. Ettől egyrészt feltöröltem a padlót szerény személyemmel, másrészt megrándítottam a lábamat. Meg kéne tanulnom járni végre. Harmincöt év után nem ártana.

Vannak vidám dolgok is, például piros sapkám és új könyvem, illetve az egyik író megtalálta a könyvéről írott ismertetőmet, és amikor google-fordítóval próbálta értelmezni, vicces kifejezésekbe botlott bele, és ez izé, ez vicces.

ír válság

Aztán végighallgattam az egyik legelkeseredettebb Primordial számot, elcsépelt Yeats idézetek segítségével levezettem, hogy miben téved - a többiben igaza van - és békésen kérődző jókedvem támadt. Azt hiszem, nem rendeltetésszerűen használom a Primordial életművet.

néha eszembe jut

Elkezdtem egy rajzot, amit nem fogok befejezni, mert elvesztettem a színeket, nem működnek már sehogy sem, kénytelen leszek a gyengébb ellenállás irányában fekete-fehéret rajzolni, de ez megalkuvás és kudarc, mostanában néha úgy érzem, hogy még a lehetőség és a siker is csak megalkuvás és kudarc.

Eldöntöttem, hogy idén rendes leszek, és küldök a külföldi ismerőseimnek karácsonyi üdvözlőlapot, és nekiálltam megkeresni az évtizedek óta kallódó, üres karácsonyi üdvözlőlap készleteimet, meglepő módon meg is találtam, meg vagy fél köbméter olyan képeslapot és üdvözlőlapot, amit én kaptam, és fényképeket, és ismét verhettem a fejemet a falba, hogy miért, és a többi szokásos a világ helyrehozhatatlanságáról, amiről most már tudom, hogy el lehet viselni, csak még azt nem, hogy minek. (Ha valaha lesz tetoválásom, az egy-egy holló lesz a vállamon, és mind a kettő azt fogja mondani, hogy Baszd meg, csak az egyik angolul, mert akkor a sokrétű kulturális körbeutalásban benne lesz a fordítás is, meg az egész életem az angol irodalomtól a germán-kelta mitológiáig.)

Néha elfelejtem.

hihetetlen!!!

Eljutottam odáig, hogy megválaszoljam a kommentjeimet. Az emailekkel még kisebb lemaradásban vagyok.

Viszont kaptam igazi téglavörös kötött sapkát az elő-Mikulástól, az igazi Mikulás pedig egy Antimatter képeskönyvvel ébresztett (a postás nálunk tényleg kétszer csenget, egyszer a kapunál, egyszer a rácsnál) (illetve ez tényleg meglepetés volt, mert elfelejtettem, hogy megrendeltem; és tényleg ez ébresztett), majd felelőtlen ígéreteket tett arra nézve, hogy januárban Fields of the Nephilim, júniusban pedig Primordial koncert lesz.

Januárban Fields of the Nephilim koncert, itt, Budapesten, OMG WTF BBQ!!!44!!!!4!!

Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. rész

A film egy igen gyorsan elrozsdásodó logóval nyit, megalapozva a hangulatot, hogy most aztán minden sötét lesz és szomorú (mert, mint tudjuk, hajnal előtt van a legsötétebb, és egy sorozat vége előtt a legnagyobb nyomor), de az előző rész pörgős horror-terror nyitójelenetei helyett most inkább elégikusra veszik a kezdést.

Cikk az SFmag.hu-n.

koffeinszínes

Persze annyira túlpörögtem koffeinnel, hogy még most is itt ülök a gép előtt, ahhoz már túl agyhalottan, hogy értelmes dolgokat csináljak, de ahhoz még túl éberen, hogy el tudjak aludni.

Édes Istenem.

koffeinszürke

Most aránytalanul rövid idő alatt aránytalanul sok munkát befejeztem, úgy tíz percen belül összeomlok, és remélhetőleg sikerül majd az ágyra esnem. Aztán holnap talán a levelezéseimhez és az életemhez is odaférek.