Valahogy most ez az éles napfény és a sok szín ellenére is az, minden, igazából amúgy nem, hanem inkább tejeskávé színű vagy csak úgy kavarog. Szerintem elöntötte az agyamat a takony és az, hogy valahogy semmi sem jó - semmi sem rossz, csak nem is jó semmi sem.
Épp elég nagy baj az.
Azt hiszem, jobb lenne, ha nem fáznék, ha otthon lennék, és nem mások lakásfelújítását felügyelném, ha nem érezném erősen alkalmatlannak magam (mindenre, de leginkább arra, amit el kéne végeznem az adott pillanatban), ha valahol a tenger morajlását hallgatnám, vagy csak egyszerűen sütne a hátamra a nap.
