Nem eseménytelen ennyire az életem, csak mostanában ahhoz ritkán elég markáns, hogy írni lehessen róla, máskor meg túlságosan is sűrű, és azért nem megy. Mark Chadbournt olvasok, az izgalmas történeten kívül tanulok tőle, hogyan kell lebilincselően írni, máskor pedig azt, hogy jaj, ez így most nem volt valami elegáns. Görög salátát eszem kék sajttal, utána aszalt áfonyát, mandulát és portóit majszolok, egy esőre hajló, szürke délutánon Veszprémben bóklászunk ebéd és cipők után kutatva, látványtervet maszatolok a gépemen.
Aztán kitör rajtam valami zombivírus, feltehetően influenza, másfél óránál tovább ülni sem tudok, nem hogy tenni vagy venni. Pedig gyönyörű napsütés várna odakinn, esténként pedig pálinka és kolbászfesztivál a Várban, Feldmár előadás a belvárosban, de képtelenség, hogy az út túloldalán lévő gyógyszertárnál távlatibb terveket szőjek. (Arról nem is beszélve, hogy nem lenne tőlem túl szép megfertőzni a fél várost.)
