Valamikor délután volt egy laza tízperces köhögőgörcsöm, amikor nem tudtam eldönteni, az ájulás irányába leszek rosszul, vagy másfelé, aztán átgondoltam, hogy ilyen állapotban lehet, hogy nem egy falbontással és vakolatleveréssel (vaskos porral) járó konyhafelújítást kéne felügyelnem, akkor sem, ha már hetekkel ezelőtt elvállaltam, akkor sem, ha két szobával arrébb ülök.
Mert a por még a kis zöld lényeknél is jobban irritálja a légutaimat, és mert szeretnék már egyszer másfél óránál többet aludni egyvégtében. (Mondjuk ez sem magyarázza meg, hogy lehet az, hogy reggelre a plüss jegesmedvém gyárilag rávarrt sálja lekerült a nyakáról, és az én szemem volt bekötve vele.)
Kényes portéka vagyok. Sosem voltam más, azt hiszem.
