A szemhéjtus egyetlen bőrfelületemet fogta meg letörölhetetlenül: az ujjamat. A szemem környékén már nem is látszik.
Meglepő, de csak két és fél hét után kezdtem el álmodni a munkahelyemmel, azóta viszont megállás nélkül. Egyik éjszaka kiderült, hogy valójában beérkezve kopott szürke zsákokba öltözünk, és levonulunk egy elhagyott rendezőpályaudvar végére, ahol egy kibombázott vonatban, az üvegszilánkokon és meghajlott, szétégett vasrudakon ülve kellett dolgoznunk villódzó képernyőjű, kiörögedett laptopjainkon a jeges esőben, miközben a kerítés túloldalán egy távol-keleti város csillog, a zöldellő hegyek ormán száz méter magas, színarany istenszobrokkal (Szingapúr lehetett, a váci részleg jogilag oda tartozik). Épp mondani akartam Dulifuli típusú kollégámnak (akit aggaszt, hogy nem tud szellemileg kiteljesülni a munkában, hmm, szerintem aki nem tud szellemileg kiteljesülni a munkán kívül, az nyilván benne sem), hogy most már megértem, miért elégedetlen a pozícióünkkal, aztán arra ébredtem, hogy csak ledobtam magamról a takarót, és a szél belökte az ablakot.
Ma aztán Roxforttal egyesült álmomban a Gyár, a részlegek tornyokban laktak, és a vészhelyzet nem eldönthető mód vagy az volt, hogy elfogyott az alkatrész, és nem tudtunk sárkányokat gyártani, vagy az, hogy egy vadsárkány leszállt az udvarra, és riasztásra kapcsoltak a vándorló védőtavak szellemei (légy szíves, az elkövetkezendő tizenhárom napon belül menj le a déli tóhoz, és kérd vissza a csontjaidat, mondta a csoportvezetőm, a tavi szellem nagyon megijedt a felfordulásban, és szétszedett pár embert... semmi gond, átmenetileg betettünk a csontok helyére pár alkatrészt, de idővel érdemes lenne visszapakolni a rendeset, és hát tizenhárom nap után már mindenféle engedélyt kéne kérnünk az orvosmérnöki csapattól; tudod az a baj a szellemekkel, hogy még a minőségellenőröknél is kényesebbek az engedélyekre, dátumokra, részletekre).
A valóság ennél persze sokkal bizarrabb, reggel kis üzenet várt az asztalomon, hogy sikeresen átmentem az éjszakai biztonsági szúrópróbán, azaz nem volt bekapcsolva a számítógépem, kulcsra zártam a fiókomat, lekódoltam a telefonon a városi vonalat, és egy árva cetli sem volt az asztalon. Megtudtam, hogy büntettek már meg azért embert, mert az asztali naptárján szerepelt az apja születésnapja, és nem hagyhatunk személyes vagy céges információt elérhető helyen - igazából csodálkozom, hogy a húszéves Swissair bögre miatt nem kaptam ki, van rajta egy évtizedek óta inaktív telefonszám, ez súlyos kihágás kéne, hogy legyen.
Mert ez itt egy komoly cég, kérem szépen.
