thészeusz nem vesztette el a fonalat, ellenben én

Elvesztettem az eszmefuttatásomat a görög szobrokról. Pedig tele volt érdekességekkel, például arról, hogy a görögök rembetikát hallgatnak, de hiába, ha egyszer én nem fordítok gyorsabban tőle.

Thészeusz egyébként nagy kedvenc hősöm volt mindig is a görögöktől, és Mary Renault Thészeusz ifjúsága / A királynak meg kell halnia (az első és a második magyar változatnak még a címe sem egyezik) pedig egyszerűen ah és oh, maga a Keskeny Vers (a Keskeny Vers a Windows szerint épp elveszett), csak azért nem rajzoltam a hatására szőke bikatáncos királyfikat minduntalan, mert akkoriban még nem rajzoltam pálcikaemberkéket sem.

Erre most szembesülök vele, hogy folytatást is írt hozzá. Damn, ahogy Eminem mondaná, ha ez most a Stan lett volna; ehelyett én mondom, bár majdnem olyan autentikusan. Egyszer most már végig fogom keresni az összes kedvenc könyvemet a neten, és aztán csődbe megyek végleg, mert a kétharmadának lesz legalább hat folytatása, amiről eddig nem is álmodtam.

(Ezt a Dionüszoszt viszont egy másik Mary Renault könyv, az Apollón maszkja sokadik újraolvasása után követtem el. Annak nincs folytatása, ellenben a harmadik magyarul is megjelent regénye, az Égi tűz rögtön még két kötet Nagy Sándort vonna maga után.)

(És Zeusz emlékiratai is két kötettel vannak, igaz, az nem az én kedvenc könyvem, és sajnos a francia Amazonon nem ismerem ki magam teljesen. (Akinek a kedvenc könyve, az kiismeri magát, és tud franciául is, bizony.) (Angolul azért a száz dollár fölötti átfekvés meggyőzött, hogy úgy mondjam, nem érdekel.))

ezt is megbeszéltük

és kibe voltál nem szerelmes... már ha nem vagyok indiszkrét?

ó, ez egy nagyon régi történet
csak nagyon rég nem voltam még ennyire sem szerelmes senkibe sem
ami néha elgondolkoztat


ööö... szóval az volt a sztori, hogy egy régi emberbe ma már nem vagy szerelmes?

így is össze lehet foglalni
ez a legérdekesebb, ami mostanában történik velem
de komolyan

újabb félig-sem-kész projekt

Elég sok van még hátra, és a már kész rajzokra is hosszan ráfér még a tablet, de egyelőre elégedett vagyok. Ékezetes, kettős és hármas betűket csak ha nagyon ráérek, írásjeleket és ligatúrákat pedig akkor sem (bár van képem három süncsecsemőről, akik láthatóan pont-pont-pontnak születtek). Számok azért lesznek. Egyszer. Majd.

úti nembeszámoló

Kiállítás a Madelaine-ben. Zeneünnep. Elképesztő cipők. Virágok. A zombik is bűnbe esnek. Sátor a Szajna-parton. Különös ház.

mrs. self destruct

A Nine Inch Nails olyan volt, hogy jó, de nagyon, csak én voltam épp nagyon fáradt, nagyon nyűgös, és vagy tízszer olyan öreg, mint általában. És ilyenkor nem jó sehol. Legalább persze úgy tettem, mintha a kipróbálnám, hogy az új gépem milyen videót készít - rosszat - cserébe nem kellett magam ugrálásra hergelni, és úgy tenni, mintha bármit is szeretnék azon kívül, hogy vinnyogva bemászni egy asztal alá.

Én nem tehetek róla, ez alighanem a NIN hibája, meg a kamaszkoromé, és hogy ezek ketten aljas mód összefonódtak egymással és sok olyan emlékkel, amit nem. Különösen fáradtan, nyűgösen és öregen nem. Karácsonyi buli, a félig kiürített nappaliban a zúz a Wish. Head Like A Hole egy pinceklubban. Jókislányosan feliratozott, másolt kazetták. Bárhol, bármikor váratlanul belevágni, hogy Kinda like a cloud I was up way up in the sky... És nem, mert mindez minden lényeges szempontból mintha meg sem történt volna, és a céltalanságot ilyenkor nem szeretem.

(Azért hogy ne csak nyiffből és nyaffból kirakott sorminta legyen ez az egész, újra beillesztem a klasszikumot; az például minden lényeges szempontból erőteljesen megtörtént. És még a csendben eldünnyögött Something I Can Never Have-eknél is nagyobb hatással volt az életemre.)

Black Hód ármányai 8.
A Halál Havában
eladjuk Trent Reznort, hisz talpig Fekete (biciklisnadrágban) Dalnok; később hatásosan reklamál

és ezért fákat öltek meg

Nincs is jobb, mint science fiction kiadványban találkozni az alábbi gondolattal. Azt hiszem, az igeidőket már az eredetiben is összekeverték.

"Legyőzték a fényt, és ha az emberiség felismerte volna a tulajdon lelkét, mielőtt túl késő lett volna, az egész világ képes lett volna rá. De átitattak mindent azzal a hazugsággal, hogy az ember csak test, hogy nincs az értelem és a tudomány által megfogalmazható lélek, és hogy a tudomány szükségszerűn furcsa, Istenhez egyáltalán nem kapcsolódó kutatások sora, amikor a valóságban nem volt olyan valódi tudomány, ami nem foglalkozott a mennyekkel és a megvilágosodással."

A szerző szerint egyébként az emberi lélek és az emberi világ összefoglalása a Kék Fény, pedig ő nem is arra gondolt, hogy az élet egy rendőrök koreografálta tévéműsor.

És olyanokat mondanak benne egymásnak a szereplők, hogy "Jaj, amúgy meg épp most erőszakoltam meg a feleségedet", és onnan lehet tudni, hogy nagyon, de nagyon gonoszok, hogy a kertipartin grillezett emberi lábujjakat kínálnak körbe a meztelen gyíklé(á)nye(o)k.

és este lőn, szintén ma

Aztán hazajöttem, és rájöttem, hogy amikor épp a piros ásványvizes üvegben lévő jégre töltöm a kék ásványvizes üvegben lévő ásványvizet, és még mindig olyan meleg van, hogy tojást süthetnék az ablakpárkányon, és holnap még melegebb lesz, olyankor vannak érzelmeim. Akkor is, ha ez sajnos a lakótelep számára nagyából annyit jelent, hogy nyitott ablaknál (és nagyon kifejezően) éneklem, hogy "and I said, let grief be a fallen leaf at the dawning of the day", bár ez nem az az igazi ásványvizes reklámnóta, és szerintem éjjel tizenegyor amúgy is egy csomó embert nem érdekel. (Mert süketek a szépre, csak azért nem.)

Harry Potter és a Hatodik Rész egyébként tetszett, közben leöntöttem hozzátartozóimat pattogatott kukoricával, magamat pedig felizgult szénsavakkal, de ez utóbi még jól is esett a melegben. A légkondicionálás dacára is.

Számon lettek kérve rajtam a párizsi fényképek, ami nem jó, mert mostanában utálatos számomra a Photoshop, mert nyűgös vagyok és gömbalakú tehénkét rajzolnék benne úgyis, és mert mindig az az érzésem, hogy hiába vacakolok fél napokat a fényképeimmel, úgysem nézi mg a kutya sem, a kutyák eleve nem érdeklődnek a fényképek iránt. (Amúgy ilyenkor nincs igazam, a nagyszüleim erkélyéről készült képekből anyukám A4-es posztereket nyomtatott, és nagymamám azóta azzal nyomatékosítja a meghívásait otthonülő barátnéinek, hogy "gyertek át. EZT csodálhatjátok a házi sütemény mellett".) Nagymamám egyébként épp ma nyolcvan éves. Azért az szép kor. Szombaton majd együtt vagdosunk tortát.



És holnap Nine Inch Nails.

ma (nemsokára tegnap, és pillanatokon belül történelem)

Valaki egyszer megkérdezte, hogy miért nem használok dátumokat, mint az emberek, és annak idején volt rá ügyes és bölcs indokom, de azóta elfelejtettem, illetve most már lusta vagyok megkeresni az akkor gondosan kitörölt sablonrészt (legalább másfél perc lenne, az sok). Ezért.

Harry Potter DVD maratont tartottunk családilag, én néha sört és scotch-ot ittam közben, mert az úr a pokolban is úr, én pedig kiskorú varázslók jelenlétében is hajlok a kínálgatásra (és Hermione sem tette le a kedvemért a kezéből a hipogriffet). És ettünk pizzát is és albatroszt nem (ez nem tudom, hogy jön ide, Coleridge-re gyanakszom. Vagy a Monty Pythonra), és ültünk az éjszakai Duna-parton.

Ma este ennek megkoronázásaképp (most elbizonytalanodtam, hogy ilyen szó van-e; egyébként épp szakmai válságban vagyok, mint fordító, a szavak feléről nem tudom, hogy léteznek-e, vagy csak én hiszem azt, hogy találkoztam már velük valami színes álomban, a villamoson, netán egy könyvben) majd elmegyünk és megnézzük a Hatodik Részt is, jól, és izgulni fogok, még jobban. Különösen, mivel ezt a részt egyszer olvastam, aztán visszaadtam a kölcsönkönyvet, és sosem éreztem rá késztetést, hogy vegyek sajátot. Szóval csak a zombikra emlékszem, és már értem is, hogy Droidzombi miért ment rögtön az éjféli vetítésre.

Tegnapelőttől máig egy kicsit úgy tettem, mintha lennének még érzéseim, például egy erre tökéletesen alkalmatlan alany iránt, de őszintén szólva, nincsenek. Kapásból a legenyhébb szívdobogást sem kaptam, hogy feltűnt a neve a képernyőmön. És amúgy is. Egyre erősebb meggyőződésem, hogy én már soha többé nem leszek szerelmes úgysem, és úgy 60/40 százalékban nagyon örülök, illetve a mesebeli királyfiról álmodozom, és olyankor egy kicsit bánom, bár tartok tőle, hogy amúgy is elég túlkoros lennék királykisasszonynak.

Mosószerillata van a kezemnek.

És még az ég is olvadtan folyik be a dombok mögé, a hőség pedig centiről-centire tolakszik közelebb a zárt ablak felől.

legalább enyhet adó, langyos szél fújt mindeközben

Minden reggel úgy ébredek, mintha möszjő Sandman az álomhomok helyett paprikás-sós üvegszilánkot hintett volna a szemembe. Néha régen is volt ilyen, de sokkal rosszabb, mióta új, kímélő monitorom van, és ezek szerint az esti fényviszonyok kiegyenlítésére tegnap beszerzett lámpa sem segít a dolgon. Néha ébredéstől elalvásig csíkszemű vagyok, szerencsére ilyenkor az is gyakran előfordul, hogy egyszerűen két óra ébrenlét után elalszom a billentyűzet mellett, és az valamiért használ. A munkatempómnak nem feltétlenül, bár amikor a puszta nézés is fáj, olyankor a fordítás sem pörög motollaként.

Homok Úr ma éjszaka pedig kézzel külön nekem válogatott rémálmokat is hozott, biztos azért, mert tegnap eldicsekedtem a vicces álmaimmal.

Graaargh, hroarr, és hasonlók.

nem bírom én ezt már, de tényleg

Meleg van. Egy hete nem frissül az Order of the Stick (és ráadásul a legutóbbi epizód sem volt olyan katartikus). A görögdinnyét rosszul árazták be, és akkor már olyan nyűgös voltam, hogy inkább ott hagytam a pénztárnál. Tegnap belerepült a szemembe egy zöld képrenyőrovar (és ma reggel egész szőnyegnyit kellett belőlük eltakarítanom a lámpám alól, de csukott ablaknál meg lehet dögleni). Az új asztali lámpám feleannyiba került, mint az égő, és így már egyáltalán nem olyan jó a helyzet, mint hirdették.

Komolyan mondom, ha nem lenne XKCD (mint az ott oldalt), folytatásos Doctorow, mirelit meggy, és nem álmodnék vicceseket, akkor még rosszul is érezném magam.

U. I.: kifelejtettem a héjában sült krumplit fűszeres cukkinivel, újhagymával, paprikával, vajjal.

U. I. 2: és azt, hogy három hete egyszer minden rekordomat megdöntöttem a WarCraft III. utolsó pályáján. Simán megtartottam végig a humán várost, pedig azt még soha! Igen, nekem ez örömet okoz.

U. I. 3: és Kate Elliott Shadow Gate-je is jó volt. Alig várom már, hogy megjelenjen a sorozat harmadik, egyben utolsó kötete.

U. I. +1amagyarigazság: a vadonatúj lila körömlakkom, bár szerintem az rajtam kívül senkinek sem fog tetszeni. De tényleg. Sötétlila, irizáló türkizkék pöttyökkel. És ráadásul két és fél éve nem festettem ki a körmömet.

Ahhoz képest egész jó sikerült. És egyáltalán nem úgy néz ki, mintha rácsuktam volna a kezemre az ajtót. Hanem úgy, mintha egzotikus, könnyed kis skarabeuszok nőttek volna az ujjaim végére. Vagy várjunk csak! Ez biztos, hogy jobban hangzik...?

a gugli a barátom; az a fajta, akitől féltettek volna a szüleim

És bevallanám azt is, hogy valamelyik fordításomban eltorzítottam egy teljes sor népi altatódalt, de hosszas megfontolás után arra jutottam, hogy "a lappantyú is a láp fölött köröz már" valahogy inkább tűnne félresikerült abszurd humornak (bár az az egész könyv inkább tűnt félresikerült abszurd humornak), mint a kelta népek ősi ornitológiai igazságának. Hogy vérben fürdünk és koponyaszilánkkal fésülködünk, este meg akkor van, amikor lappantyú a lápon. A magyar néplélekben nem hagyott olyan mély nyomot a lappantyú, hogy tudnánk róla, hogy éjjeli madár, szóval gyanítom, a szöveghű változat gyöngyöző kacajt váltott volna ki a démonikus borzongás helyett. (Mondjuk ezen a képen látszik, hogy a Sátán filemiléje, piros szemű kis dög, nem véletlen, hogy a könyvförtelemben is a kapitalista démongyíkok szekerét tolja. Már amennyiben egy madár tud szekeret tolni, ezt azért én kétlem.)

Egyébként szerintem az pazarlás, hogy Magyarországon véletlenül sem őshonos fajoknak ilyen éktelen jó neveik legyenek, mint estifecske vagy kurjangó.



A héten ezen kívül megtudtam, hogy Gábor Zsazsának a nővére, a húga és az anyja is celeb volt a tengeren túlonnan, hogy mi az a Mansfield bar és miért ez a neve, és hogy Lugosi Bélánk egyik filmje, a White Zombie - ahha! Hogy én eddig ezt nem tudtam, hogy mi ez a White Zombie, ugye?! - teljes egészében megtekinthető a YouTube-on (legalább még két másik linken is, de még egyiket sem néztem meg). Audiopéldát kerestem magyar akcentusra, igen.

pattogatott kukorica és ami ezzel jár

Nem unalmas, de majdnem. Inkább olyan langyos és álmos és haszontalanul tovatűnő.

Említésre talán csak annyi méltó, hogy ismét megállapíthattam, a mozizás legidegesítőbb része az, hogy a pattogatott kukorica mindig a dekoltázsomba esik. A Coco Chanel nem nyűgözött le, bár érdekes volt azon gondolkozni, hogy a díszletek túlnyomó része a történet idején nagyon korszerű és újszerű lehetett, és hogy ez milyen fura, és mennyire érdemes volna észben tartania bárkinek, aki akárcsak flörtöl az tudományos fantasztikummal. A Másnaposok pedig tényleg vicces - gyanús volt, hogy másfél hónappal a bemutató után még itt a lakótelep szélén is műsoron van, de olyannyira, hogy teltházzal. De megérdemli.

ha szavakból építenék születésnapi tortát, ez lenne az egyik gyertya rajta

Az meg egyszerűen gyönyörű, hogy a "nekulturny" létező angolszász szleng lett.

mostanában

Először is, vesén vágtam magam egy köteg sörrel. Kicsivel később megijedtem a saját blúzom egyik masnijától, mert azt hittem rá, hogy egy kutya - belibegett a periférikus látásomba, na, ez van. Aztán pedig láttam, hogy a napi lelkesítő asztroblabla szerint Lunar Eclipse in Capricorn: Access Your Goats!, és már épp csóváltam volna a fejem, hogy jó, bak, meg kecske, de mégis, mit akarnak ezek, amikor jobban megnéztem, és az goaLs, csak agyamra mentek a görög hegyikecskék.

nem kenyerem a káromkodás, de azért

Pontonhidat a Margit híd mellé, a jó kurva anyád basznád meg. Ugye azért elszámolsz az én pénzemből is pár millát arra, hogy ezt az elsőre is értelmetlen lázálmot bevizsgáltasd, ugye? Ugye?

össze-szokás-szerint-függéstelen

Nincs is jobb, mint elgépelt ókori műkincsneveket guglizni (legalább tudom, hogy mi az a híres derveni kratér; némileg meglep, hogy a Word nem ajánlotta fel, hogy ez valójában ikratér, az angol gathering szerinte igenis-akkoris gazhering, netán gáthering), de egyre inkább ráérzek a görög nevek átírására... evoé!, csak hogy stílusos legyek.

Bokrok virágzanak és gyümölcsdzenek, a felhők a teljes barokk összművészetből szöktek, és néha kinn felejtem magam a ház előtt az első esőcseppekig. Fizikai fényképezőgép-hiányom van, de mit nekem az emelkedett megapixel, ha olcsulás helyett optikai zoom és makro terén butultak az enyémmel egy árkategóriában lévő masinák. Majd viszek magammal vázlattömböt (itt felmutatnám a "közönség nevet" táblát) - Chateau de Vincennes királyi kápolnájának homlokzatáról például levázoltam az ornamentikát, összefüggően, tíz keresztbe nyilazott részletben, egy drótnyúl szabásmintájára. Szinte sajnálom, hogy nem tudom megmutatni, olyan élethű lett.

Sikerült megalkotnom eddigi legzseniálisabb science fiction novella-ötletemet, aztán rájöttem, hogy ez valami Scalzi (hé! ez is azt mutatja, hogy legalább valóban jó ötlet volt), nem tudom, hogy írtam-e már, de az Android's Dream egyszerűen a szórakoztatás csúcsa.

És van három új farmernadrágom, mind egy szálig tökéletes. Népmesét kéne róluk írni, de annyira.

magasfeszültség

Reklámozzák itt a Jason Stathamnek ezt a filmjét, amiben ellopják a szívét, cserébe aztán minden magasfeszültséget letaperol, az ellenfeleit pedig pépesre arconrúgja, nagyon. Gondolkoztam is rajta, hogy a harmadik részben biztos az agyát fogják elrabolni, aztán rájöttem, hogy az nyilván rég megtörtént már a stáb több tagjával, leforgatni szinte fölösleges lenne; és amúgy sem tűnne fel senkinek; és akkor mit csinálna, benyálazott ujját a szivargyújtó helyett az USB-portba tömködné?