Nem unalmas, de majdnem. Inkább olyan langyos és álmos és haszontalanul tovatűnő.
Említésre talán csak annyi méltó, hogy ismét megállapíthattam, a mozizás legidegesítőbb része az, hogy a pattogatott kukorica mindig a dekoltázsomba esik. A Coco Chanel nem nyűgözött le, bár érdekes volt azon gondolkozni, hogy a díszletek túlnyomó része a történet idején nagyon korszerű és újszerű lehetett, és hogy ez milyen fura, és mennyire érdemes volna észben tartania bárkinek, aki akárcsak flörtöl az tudományos fantasztikummal. A Másnaposok pedig tényleg vicces - gyanús volt, hogy másfél hónappal a bemutató után még itt a lakótelep szélén is műsoron van, de olyannyira, hogy teltházzal. De megérdemli.
