Elvesztettem az eszmefuttatásomat a görög szobrokról. Pedig tele volt érdekességekkel, például arról, hogy a görögök rembetikát hallgatnak, de hiába, ha egyszer én nem fordítok gyorsabban tőle.Thészeusz egyébként nagy kedvenc hősöm volt mindig is a görögöktől, és Mary Renault Thészeusz ifjúsága / A királynak meg kell halnia (az első és a második magyar változatnak még a címe sem egyezik) pedig egyszerűen ah és oh, maga a Keskeny Vers (a Keskeny Vers a Windows szerint épp elveszett), csak azért nem rajzoltam a hatására szőke bikatáncos királyfikat minduntalan, mert akkoriban még nem rajzoltam pálcikaemberkéket sem.
Erre most szembesülök vele, hogy folytatást is írt hozzá. Damn, ahogy Eminem mondaná, ha ez most a Stan lett volna; ehelyett én mondom, bár majdnem olyan autentikusan. Egyszer most már végig fogom keresni az összes kedvenc könyvemet a neten, és aztán csődbe megyek végleg, mert a kétharmadának lesz legalább hat folytatása, amiről eddig nem is álmodtam.
(Ezt a Dionüszoszt viszont egy másik Mary Renault könyv, az Apollón maszkja sokadik újraolvasása után követtem el. Annak nincs folytatása, ellenben a harmadik magyarul is megjelent regénye, az Égi tűz rögtön még két kötet Nagy Sándort vonna maga után.)
(És Zeusz emlékiratai is két kötettel vannak, igaz, az nem az én kedvenc könyvem, és sajnos a francia Amazonon nem ismerem ki magam teljesen. (Akinek a kedvenc könyve, az kiismeri magát, és tud franciául is, bizony.) (Angolul azért a száz dollár fölötti átfekvés meggyőzött, hogy úgy mondjam, nem érdekel.))
