Aztán hazajöttem, és rájöttem, hogy amikor épp a piros ásványvizes üvegben lévő jégre töltöm a kék ásványvizes üvegben lévő ásványvizet, és még mindig olyan meleg van, hogy tojást süthetnék az ablakpárkányon, és holnap még melegebb lesz, olyankor vannak érzelmeim. Akkor is, ha ez sajnos a lakótelep számára nagyából annyit jelent, hogy nyitott ablaknál (és nagyon kifejezően) éneklem, hogy "and I said, let grief be a fallen leaf at the dawning of the day", bár ez nem az az igazi ásványvizes reklámnóta, és szerintem éjjel tizenegyor amúgy is egy csomó embert nem érdekel. (Mert süketek a szépre, csak azért nem.)
Harry Potter és a Hatodik Rész egyébként tetszett, közben leöntöttem hozzátartozóimat pattogatott kukoricával, magamat pedig felizgult szénsavakkal, de ez utóbi még jól is esett a melegben. A légkondicionálás dacára is.
Számon lettek kérve rajtam a párizsi fényképek, ami nem jó, mert mostanában utálatos számomra a Photoshop, mert nyűgös vagyok és gömbalakú tehénkét rajzolnék benne úgyis, és mert mindig az az érzésem, hogy hiába vacakolok fél napokat a fényképeimmel, úgysem nézi mg a kutya sem, a kutyák eleve nem érdeklődnek a fényképek iránt. (Amúgy ilyenkor nincs igazam, a nagyszüleim erkélyéről készült képekből anyukám A4-es posztereket nyomtatott, és nagymamám azóta azzal nyomatékosítja a meghívásait otthonülő barátnéinek, hogy "gyertek át. EZT csodálhatjátok a házi sütemény mellett".) Nagymamám egyébként épp ma nyolcvan éves. Azért az szép kor. Szombaton majd együtt vagdosunk tortát.
És holnap Nine Inch Nails.
