Túl volnánk ezen is... és a fényképek alapján nagyon örülök, hogy csak a nagybátyámnál volt gép, és más nem örökítette meg a fejemet. De nagyon jó volt, és köszönet mindenkinek még egyszer, a segítségért, a biztatásért, a lelkesedésért, és azért, hogy / ha eljött. Jó volt látni titeket! Most pedig (mivel az amerikai népdal is megmondhassa, Szent Patrik napján mindenki "ojris") igaz, kelta lelkülettel ledöntök egy adag whiskey-t, és közben a Spancil Hill-t énekelgetem.
Majd meg még összeszedem a gondolataimat és a képeket, és akkor írok bővebben is.
