Mióta szebesültem vele, hogy az, hogy lelkem mélyén mindig is a nagymosással azonosítottam az esős, de földillatú napokat, igazából csak egy tolkienita csökevény, és Aranymag mosása miatt kellett a négy hobbitnak pihenőnapot tartania Bombadil Toma hajlékában (amit én már csak a menü miatt sem bántam volna; foszlós, friss kenyér, vaj és méz... ...mmm) szóval azóta még jobban szeretem az ilyen időt. De egyszerre legfeljebb egy napot; mostanra már megint fényhiányom van.
Történtek olyanok, hogy: kocsmáztunk Minden Rénszarvasok Urával és Úrnőjével. Megnéztük, amint Jet Li Névtelen Hős. Kocsmáztunk edzés után. (És fényképezkedtünk avar sisakban.) Megnéztük, amint az Őrzőket senki sem őrzi. Idegeskedtem. Sokat. Fájt a fejem. Sokat.
És azon gondolkozom, hogy miért csak tulipánokat lehet kapni, amikor én nárciszokat akarok felsorakoztatni az ablakpárkányomra.
