Insane hathatós és életmentő segítségével aztán eljutottak a képek a könyvtárba, sőt, a falra is fölkerültek (időnként ugyan felvetettem, hogy én is hajlandó vagyok felmászni a létrára, de nem hagyta; a világ nagyon szerencsés, mert nekem még mérőtárgyakkal a kezemben sem sikerült volna szimmetrikusan elrendezni a képeket tartó damilokat, ebben egészen biztos vagyok), most már csak attól rettegek, hogy valamelyik függesztés (a damil, a horog, vagy a kép hátán az ellendarab) megsemmisül, és reggelre mindenüt öngyilkos képek hevernek majd, saját üveglapjuk által szilánkokra metszve, papírsikolyuk még ott visszhangzik majd a könyvtár falai között, és a könyvek rettegve bújnak össze a végtelen polcokon.
Izé, az ugye hiba, hogy mindez egy mondat volt?
