Természetesen sikerült belelépnem az egyik keret üveglapjába, szerencsére abba, amiből volt egy tartalék (három kellett, de párosával adták) és szerencsére nem vágta el a lábamat, de azért most már kicsit unok mindenféle papírlapokkal ügyetlenkedni. És fogalmam sincs, hogy fogom holnap elvinni a képeket a könyvtárba, mert nehezek ám, rohadt nehezek, haza is csak úgy tudtam elcipelni azt a ronda sok keretet, hogy közben megálltam egyszer palacsintát enni.
Aztán teltek, múltak az órák, és csomagolás közben sikeresen összetörtem a pótkeretet is, át kellett gondolnom és szerveznem, mi hogy legyen, mert nem-nem-és-nem akarok visszamenni még keretet venni.
De egyébként szépek meg minden, igaz, felirat még nincs hozzájuk, meg nem is tudom, azt hogy akarom, de hát még majdnem egy fél napom van, mielőtt feltesszük.
