Csak közben betegedtem is meg is, például egy napot úgy, ahogy volt, átaludtam, és ettől hasznavehetetlennek éreztem magam, azt hiszem, szigorúan véve persze az is voltam, de a NeoCitran rám rosszabbul hat, mint a baseball ütő, és bár a fejem nem fáj tőle, szédelegni tovább szédelgek utána.
Ez azért nem akadályozott meg abban, hogy pénteken Búvárzenekarék törzshelyén sört és whiskey-t, szombaton fonológ barátnémnál bort, lazacsalátát, tiramisut és csokis süteményeket vegyek magamhoz. Valószínűleg nem használt a lázamnak, hogy mindkét esetben sokat gyalogoltam utána az éjszakai fagyban, de így jár, akinek vannak még barátai.
Álmomban mostanában rendszeresen világot kell megmentenem, néha egy nap több generáció képviseletében is, mitológiai állatban egyszarvú lettem (remélem, már nem kötelező betartani azt az idejét múlt kikötést a szüzekkel, máskülönben kivel fogok én sörözni) (arról nem is beszélve, hogy önmeghasonulnék), néha rajzolok, de dolgoznom is többet kellene.
És van még fréziám, liliomom, lázam. Több, mint a felének örülök. Az élet szép.
