De tele van írnivalóval és köddel és reggelente egyre tovább tart, mire kitisztul a tekintetem. Ha elmegyek itthonról, rögtön süt a nap, aztán hazajövök, és rögtön esik az eső;, most már hivatalos, hogy a világmindenség összeesküdött ellenem, vagy azt hiszi, hogy valami skót mocsári növény vagyok, és csak hideg nyirkosságban érzem jól magam.Szereztem egy napsárga virágot az ablakomba, nem nárcisz, és így, hogy csak egy cserépben kuporog a három tő, olyan magányosnak tűnik, de ahhoz azért világválság van, hogy én beültessem a három méter hosszú ablakpárkányomat, és különben is, elhervad a virág, eliramilk az élet, én meg biztos elfelejteném gondosan eltenni és újra kiültetni a kis jácint-krókusz-nárcisz-nősziromhagymácskákat.
Rohangászás van, képnyomtatás, szakkifejezés-keresés, darázsfészek vaníliaöntettel, fűszeres muffin, béke-gyros, rumos tea, juhtúrós pogácsa és új-zélandi báránysült. Ennek egy része nagyon nyűgösítő és nehéz, a másik része viszont jó, és nem csak azért, mert igazi haspók vagyok (ellenben a hamis haspókokkal). Rettentő dolgokat tudok meg, ennek egy jelentős részét azonnal elfelejtem (albetét), egy része érdekes (a brit kommandósok kézikönyve szerint jobb híján használt, még nedves teafilterrel kell átkenni a szúnyogcsípéseket), és/de annyira akadnak egymással a gondolataim, hogy elkezdtem dadogni (vagy legalábbis jobban, mint valaha, pedig sosem voltam a világos önkifejezés bajnoka), továbbá nincs itthon kávé.
Persze előfordulhat, hogy egyszer majd az agyamat is visszaszerzem, és írok értelmeseket, de addig bemutatom a nyuszikat, akik közül háromnak van már álarca, és egynek igazi is, ezzel kb. 21%-ra kúszott fel az állapotjelző csík. De egyszer majd kész lesz a csodálatos bábképregény is, és akkor rettegni fog az egész világ, az időigényét elnézve könnyen meglehet, hogy valójában erre akartak figyelmeztetni minket a maják.
