Megnéztük a Coraline-t, csodálatos vizuális élmény, és roppant félelmetes is, bár engem a rettegett első jelenet nem ijesztett meg, én annyit varrtam babát életemben, hogy még drótvázas, kék nyulakat is. Akik egyébként mind a hárman ott voltak velem, valamit akartam nekik vázolni délután, és tudtam, hogy csak két program közt kávézva lesz rá időm, és rögtön mondták is, hogy ha gombszemet varrok nekik, akkor letörik a kezem, mert az ilyenkor úgy dukál, de megnyugtattam őket, mert a gombszemekre amúgy sem tudnám ráhúzni az álarcukat (ennek ellenére öltöttem coraline-i ötleteket az ő meséjükbe is, mostanában már az időjárásról is újabb ötleteim támadnak, csak általában nem túl összefüggőek).
A babavarrás tehát nem rémített meg, de aztán a koszosan felbukkanó baba folyamatosan. Azt hiszem, igazából az volt az egyetlen, ami nagyon mgrémített, amúgy még a Másik Anyától sem féltem. De a Coraline-baba, az rosszabb volt, mint a(z éjszaka, ködben, vámíprokkal teli ládákat szállító) hajó, márpedig arról tudjuk, hogy maga a transzcendentális rémület. Persze a Másik Házban történő dolgok is elég ijesztőek voltak, mert odaát mindig éjszaka volt, de ugyanakkor lenyűgözőek is, hah, világító kert repülő szöcske-traktorral, vattacukor-ágyú, mi kellhet még?
Nem olvastam a könyvet, de a film történetének nagyon tetszett a szerkezete, a szép szabályosságok, a mesék törvényei, a hármasságok, az és-egy-a-ráadás, ami megfordít mindent, no meg persze a macska, aki kivételesen nem a boszorkány tartozéka. A különféle szimbólumokba pedig belegondolni is kimerítő.
Egy szó, mint száz: érdemes megnézni, de csak ha nem tartozott alapvető gyermekkori félelmeink közé, hogy anyánk valójában egy rozsdamentes géppók, és meg akar enni minket.
(Lezárásként pedig megjegyezném, hogy a magyar címben szereplő titkos ajtó engem korai szerepjátékos éveimre emlékeztetett, és nem csoda, hogy a felnőttek nem találták, az emberek, mint faj, nem értenek hozzá; a kis fehér kutyára gyakran alkalmazott "gombszemű" becézést pedig kétszer is meggondolom ezután... szerencsére a "gomborrú" maradhat.)
