Vannak helyzetek, amikor a döbbent "de hát nem arról volt szó...?", a zsibbadás, a szédelgés, a sírás után után nem nagyon marad más, csak hogy este be kell rúgni, hátha az legalább egy pár órára kitakarítja a gondolatokat és az elkerülhetetlent.
(De egyébként nem, egyébként ott lapul utána az összes nyomasztó álomban, az éjjel kettőkor felriadásban, a csuromvizesre izzadt pizsamában.)
