Szóval mik is történtek, hazaértem (igen, előtte elutaztam), taknyos-köhögős vagyok, megint el kellett halasztani a további fogászatokat, de kiderült, hogy a fogorvosom is beteg, csütörtökön újra próbálkozunk, hátha addigra mind a ketten meggyógyulunk. Hátha.
Egy hét leforgása alatt szám szerint rengeteg mintás harisnyát vettem, zöldet, barnát, szürkét, bordó-fekete kockásat, bordó-fehér-barna kockásat, virágosat, kasmírosat, mindent. Ebből persze semmit sem lehet látni, hacsak nem esik le a hó, mert addig továbbra is farmerben fogok járni. A múltkor elmerengtem rajta, hogy tavaly télen végig ruhácskákban billegtem, olykor már-már csinosan, és miért is lehetett, aztán rájöttem, hogy aha!, a bokáig érő hó miatt!, mert olyankor nem hordok nadrágot, mert felázna térdig, és annak sosincs jó vége. Egyébként mindig fázom, szóval kell az a farmer is a harisnya fölé, ó jaj, ó jaj, de nehéz az élet, és hideg a tél.
Áprilisban lesz Leafblade-Antimatter koncert Bécsben, M. rögtön írt, hogy na, a régi szép idők emlékére, aztán megnézte a naptárt, és rájött, hogy ők akkor bébimutogatóban és tengerparton nyaralóban lesznek épp Mexikóban, ami legalább olyan jó program. Vicces lett volna, de azért nem bánom, így is épp elég nyűgös leszek, ez már csak egy ilyen dolog. Túl sok élmény, túl sok emlék, szentimentális leszek, és nem kezelem már jól az eseti szentimentalizmust, mondjuk úgy egy ideje. Illetve leginkább úgy kezelem, hogy „adnak itt whiskyt?” márpedig annak sincs sokkal jobb vége, mint amikor térdig felázik az ember nadrágja (valójában azért sokkal jobb vége van, de egy vesemedencegyulladáshoz képest ez nem akkora szó).
El kéne mennem aludni, de meglepően felpörgetett a csomagom mélyén talált cidre (nem elírás), napközben kellett volna meginnom, ehelyett elástam, elfelejtettem, és most nem hagy aludni. Igaz, legalább finom volt.
Ettől persze még el kéne mennem aludni, de előtte kéne főzni egy torokfájás elleni teát, hú, nagyon finom torokfájás elleni teát kaptam.
