Amikor épp nem azzal vagyok elfoglalva, hogy próbálom leküzdeni a késztetést, amit az elmúlt évek legnagyobb (és legelhibázottabb) személyes beruházásának megsemmisítésére érzek, és nincs durva melegfront sem, akkor próbálok, ööö, nem is tudom, mit próbálok, ez egy elég ritka együttállás. Azt hiszem, próbálom utolérni magam, az életem, a munkám, az embereket, akik úgy érzik, hogy ők puszta jóindulatból szeretnék bonyolítani a napirendemet, mert ők küldenének (nem nekem), adnának (nem nekem), tudják, hol olcsóbb (bár igazából nem nekem van rá szükségem), de ahhoz menjek ide, legyek ott, lehetőleg akkor, és egyáltalán, miért csak most telefonálok, amikor igazából marhára nem ők tesznek szívességet nekem, hanem épp ellenkezőleg. Az lesz a vége, hogy valakit egyszer agyonverek, stílszerűen a laptoppal, remélem, az is darabokra törik közben.
Igen, azt hiszem, ez lesz a megoldás.
*ennek spec durván villódzó csíkokba úszik a képe, néha másfél percekig, valamint a fényerőszabályzás is előzékenyen megszűnt rajta. Erőteljesen hozzáad a fejfájások minden dimenziójához, hogy néha ezen kéne dolgoznom. Tudom, vigyem el szervizbe, de az sem dob fel, hogy előtte mindent törölhetek, utána mindent újratelepíthetek rajta, és egészen biztos, hogy rögvest elbaszódik valami más, mert érzem rajta, hogy ez egy rohadék. Egy utolsó rohadék.
**a paraméterei alapján nem tiszta miért, szerintem puszta rosszindulatból
