A szilveszterezést Nimandiéknál kezdtük, csak beugrottunk egy húsz percre, mert mindenórás kismamánál mégsem illik sokáig alkalmatlankodni, aztán négy és fél órával később már távoztunk is. Közben megittuk a családi pezsgőkészletet, megettük a narancsot, megcsodáltuk a macskát, és megvitattuk a világ dolgait, alighanem többször is. Kicsit furcsa volt elképzelni, hogy két napon belül megduplázódik a családi létszám, de ott volt már az ikreknek a két kiságy.
Innen én D.-ékhez mentem át, ahol tökéletes volt a házi pizza, kifogyhatatlan a pálinka és a bor, és pompázatos a társaság. Utolsónak távoztunk, már az utcán sem lőttek, nem mintha hiányzott volna, de hát szilveszteri hangulat vagy mifene.
Déltájban azért fel kellett tápászkodni, ha már családi ebédre voltam hivatalos (lencseleves! malacsült! pezsgős párolt káposzta! hagymás krumpli! gyógysör! újévi koncert! kis fehér kutyák!) (a két utolsó tételt nem fogyasztottuk el). Abban persze semmi sem akadályozhatott meg, hogy ebéd után nem zuhanjak vissza az ágyba, nem is próbálta, szerencsére.
És hogy a keretes szerkezetnek is adjak: az új év legcukibbja nyilván Nimandi ikreinek első publikus fotója, ahol a két fiatalember egymással szembefordulva alszik, és még láthatóan nem jöttek rá, hogy a készlet különálló darabjai, mert egyikük a másik ujját szopja álmában.
