Lehet, hogy tegnap nem csak a hülyeség fájt, hanem a hetek óta bujkáló nátha is kezdett kitörni; délután-este ugyan piknikeztünk még egyet a domboldalon, de éjfélkor már szűköltem a fáradtságtól, és reggel fél óra ébrenlét után borultam is vissza az ágyba. Mivel három paplannal, kötött sapkában is a tűző napra feküdtem, arra tippelek, hogy nem csak kialvatlan voltam... de az is lehet, hogy a negyven fok hiányzott.
Mindenesetre kéne most egy új fej, amiben nem csak statikus zörej van takonnyal higítva, meg kéne valami ennivaló is, mert bár biztos vagyok benne, hogy két nektarinból, egy üveg dijoni mustárból, fél üveg scotchból és némi arab fűszerből nagyon finom dolgokat lehet kihozni, de tartok tőle, nem lesz elég egész napra. (Nem mintha az egész napot nem aludtam volna át, de izé, holnap is lesz egy egész. Nap. Feltehetően.)
