pedig augusztus végéig megúsztam

A kék alapon lila agymadaras (struccnak szánhatta az alkotó, de innen üzenném, hogy a struccnak tolla van, nem tekervénye) ragtapasznak nem a színe vagy a mintája árulkodik a gyerekkorból maradt szokásokról, hanem az, hogy egy kráterré kapart szúnyogcsípést kellett leragasztanom vele.

a hétvége képekben

hol jár az eszem

A koffein úgy húsz perccel az elfogyasztása után jelezte, hogy ha nem küldök mellé szénhidrátot, de azonnal, akkor a vércukrommal tesz elmondhatatlan dolgokat, és amíg nem teljesítem a követeléseit, ne is várjam tőle, hogy felébredek. Az egészben az a megnyugtató, hogy akkor ezek szerint az a bögre valamibe, amit megittam, mégis tettem kávét, a kombinált rémálom utáni teljes bénultásgban ki-kihagyott annyira az agyam, hogy ebben ne legyek biztos. A múltkor már megittam egyszer egy fél bögre nagyon furcsa teát, mire rájöttem, hogy az lehetett vele a baj, hogy nem tettem bele a filtert.

Ilyenkor nem feledékeny vagyok, hanem valami máson pörög az agyam, a robotpilóta pedig elég ügyetlen, még szerencse, hogy a lakásban nincsenek lámpaoszlopok, garantáltan nekimennék az összesnek.

szólítsatok nyugodtan vörös rébéknek, csak ne lövöldözzetek a környékemen

A tökéletes alakú, legfeljebb tizenhat éves lány láttán elsőre az a kérdés merül fel bennem, hogy vajon az érettségi utáni sörözésre is felvehet-e még akkora farmer sortot, amit csak az anyaga és a farzseb emel ki az ún. alsóneműk világából, és persze hozzá azt a pánt nélküli, testhezálló felsőt, ami annyira azért nem szűk, hogy lenyomja figyelemreméltóan gömbölyödő mellét. Persze gonosz vagyok, irigy, meg nekem tizenhat évesen leginkább tökéletlen volt az alakom, mondjuk úgy legalább könnyű volt javítanom, bár így utólag visszagondolva azt hiszem, egyik nyáron egyszerűen rászoktam, hogy kihúzzam magam, felemeljem a fejem, és baromi érdekes, hogy mennyivel szebb lettem tőle. Van abban is valami, amit az egyik általam fordított női könyvben írtak, hogy ha két nő közül az egyiknek sokkal jobb a teste, a másik valami másban hozza be, pl. szépen barnul, vagy, mint a szóban forgó lányka lényegesen laposabb és kecskearcúbb barátnője, köbméter szám nő a fején a Haj (bár ha olyan haja lenne, mint Matt Barlow-nak fénykorában, akkor ő lenne az ország legmagányosabb tinilánya, mert azzal senki sem versenyezhet), hah, igazából most megpróbáltam alkalmazni ezt az elméletet a tulajdon életemre, ööö, inkább ne feszegessük.

And now for something completely different, azt hiszem, a Sólstafirban az a legszórakoztatóbb, hogy mindegyiket úgy hívják, mintha valami nagyon zord tizedik századi sagából szökött volna. Persze úgy is néznek ki (a gitárost kivéve, aki bármelyik szigorú westernben ideális Wyatt Earp lenne) (bár a céllövöldében egyikük sem találta el kb. a hátsó falat sem, fejsze kell ezeknek a kezébe, nem más), különösen a basszusgitáros, amikor befonja két kis copfba narancssszín haját, bár akkor a nagyon zord tizedik századi saga mellett akár egy erősen betépve megírt Asterix epizódba is beférne. (Viszont a Hexvessel után legfeljebb aranyosak tudtak lenni, a Hexvessel komolyan letaglózó volt.)

napszúrás

Már megint le kellett vágnom a körmöm, amikor a legszebb, mert nem tudok gépelni tőle, és már megint hőség van, a boltban csak csíkos görögdinnye, és ilyen időben valamiért kizárólag hagymát akarok enni, ami csak azért nem szűkíti le nagyon a társasági életemet, mert ebben a melegben amúgy sem lehet elmenni sehová. Már csak azért sem, mert tegnap egy húsz perces bevásárlás alatt két masszív vízhólyagot szereztem (ingyen, és még törzsvásárlói pontot sem kaptam érte), és nem kompatibilisek egyik cipőmmel sem.

Voltam fesztiválokon és sörözéseken de legfőképp álmos, egyfolytában leeszem magam, vennem kell egy partedlit, komolyan. Viszont leinni nem iszom le magam, mert már azt is unom, ah, a spleen, nem egészen ez a klíma illik hozzá, de mindegy. Hozzám sem ez a klíma illik.

Majd egyszer biztos írok valami értelmeset is, de azért az még soká lesz.

not

Ó, mennyire vicces két nap nemalvás után éjjel fél háromkor rémálmoktól vinnyogva, friss(en, még álmomban véresre vakart)szúnyogcsípésekkel kidekorálva ébredni.

Öreg vagyok én már ehhez. A nyárhoz úgy általában.

epervelő

Szóval azt hiszem, tegnap közelítettem a vernyákolás világrekordjához, így jár az ember, ha nagyon álmosan ír. Ez pedig most elkerülhetetlen, megint beleestem valami permanens álmosságba, szerintem legfőképp azért, mert ébren rossz a kedvem, ha alszom, akkor meg futónövény zombikkal álmodom és belgákra szabott hivatalos francia nyelvvizsgákkal, szóval ez az érv megbukott.

Legalább a francia szótáramnak sikerült magát visszaalkalmaznia a Kindle-re, az olvasást ugyan nem segíti, de ha már megvettem, működjön rendben.

zsibbadt

Szétfolynak a dolgok a kezemben, a fejemben, és valamelyik nap a gyurmasütéshez használt üveglapon is, érdekes, eddig működött, hogy a kézkrémtől nem ragad annyira az anyag, de ez a természetbarát új cucc láthatóan oldja a műanyagot. (Még szerencse, hogy én nem műanyagból vagyok, és hogy elvben rám kell használni). Az élet nagy kérdéseivel szembesülök egyfolytában, és olyan csalódások érnek, mint hogy a gorgonzolafagyi édes ahelyett, hogy pikáns lenne, szerencsére az étcsokis levendulafagyi megmentette a helyzetet.

A takonykór hosszas vendégszereplés után mintha kezdene lecsengeni, persze ki tudja, mi lesz még itt, mert hátra van egy nap fesztiválozás még a nyárból, attól kicsit félek. Egyre többször kapom magam azon, hogy a sörök és borok közé ásványvizeket toldok, mintha megfontolt és okos ember lennék, aki legalább kezdi sejteni, hogy hol vannak a határai, pedig erre egészen elenyésző esélyt látok. Néha idegesít, hogy miért vonzódom a szürke holmikhoz, amikor azok szürkék, hát még csak nem is gótok, de nem is színesek, és mindig attól félek, hogy azért van sok szürke ruhám, mert én olyan szürke vagyok, pedig igazából az is lehet, hogy csak megnyugtatnak. De hogy fogok én így paradicsommadárként lobogni a lelkek éjszakájában, újabb dolog, amiből kimaradok.

Pólót akarok festeni és rajzolni, feltehetően azért, mert nincs semmi értelme.

ez meleg volt

Majdnem írtam dolgokról, amik idegesítenek. Aztán rájöttem, hogy ha csak a feszültséget akarom levezetni, arra van egy csomó másik program (word, kocsma), itt csak tovább idegesítenék másokat is, mert az én problémáim világméretűek és mindenkit érdekelnek, na ugye, helyes.

semmi sem tud olyan októberi lenni, mint egy augusztus este

Elsős vagy másodikos lehettem, és már jó ideje volt saját szobám, sőt, volt benne ágyam és asztalom is, és magnóm, igazi két kazettás, rádiós, mindent felvevős csodálatosságom, amivel hatalmasokat kalózkodtam az éjszakában, és például teljesen elengedett kézzel összeszedtem a legnagyobb kedvenceim egy részét - a másik részét meg a korosztályommal megtámogatva az iskolában, mert hát valahol rá kell, hogy szoktassák az embert Mr. Bungle-re és Nitzer Ebbre is. De a White Room és a July Morning például biztos, hogy először különböző hosszúságban elkapott-felvett részletekből állt, és van rengeteg szám, ami velük ellentétben elsüllyedt az életemből, mert egyszer sem mondták be, mi az, és mire rájöttem, hogy a gugli a barátom, és megjeresi nekem, ha akarom, már elrongyolódtak a régi kazetták.

Volt egy műsor valamelyik hétköznap éjjel, amikor lemezeket adtak le, és néha felvettem, és néha megtartottam, és így sikerült rövid időre egy Sunshine Superman és egy Donovan koncertlemez büszke birtokosává válnom - aztán valaki kölcsönkérte, és remélem, kapott tőle valami nagy, ótestámentumi átkot, amiért nem adta vissza nekem sosem.

Hát így lettem függő, és így történhetett az is, hogy mindezek ellenére sikerült annyira elfakulnia az élménynek, hogy nem tudtam, mit keresek annyi más együttesben, és mit találok meg néhányukban.

(És múlhatatlan hála és köszönet Edemnek, aki szerzett nekem végtelen órányi Donovanokat, amikor pár éve rájöttem, hogy de hát ez az.)

szokásos szigetkór

Lehet, hogy tegnap nem csak a hülyeség fájt, hanem a hetek óta bujkáló nátha is kezdett kitörni; délután-este ugyan piknikeztünk még egyet a domboldalon, de éjfélkor már szűköltem a fáradtságtól, és reggel fél óra ébrenlét után borultam is vissza az ágyba. Mivel három paplannal, kötött sapkában is a tűző napra feküdtem, arra tippelek, hogy nem csak kialvatlan voltam... de az is lehet, hogy a negyven fok hiányzott.

Mindenesetre kéne most egy új fej, amiben nem csak statikus zörej van takonnyal higítva, meg kéne valami ennivaló is, mert bár biztos vagyok benne, hogy két nektarinból, egy üveg dijoni mustárból, fél üveg scotchból és némi arab fűszerből nagyon finom dolgokat lehet kihozni, de tartok tőle, nem lesz elég egész napra. (Nem mintha az egész napot nem aludtam volna át, de izé, holnap is lesz egy egész. Nap. Feltehetően.)

egy egészen kicsi zsiráf vagy egy póni

Ma fáj, hogy hülye vagyok, jobban mondva már rég megtanulhattam volna, hogy ha egy este két ciginél többet szívok el (pl. hármat), akkor másnap hasogatni fog a kerek kis boci fejem. Ennél kicsit aggasztóbb, hogy a csuklóm napok óta annyira rosszul viseli magát, hogy kénytelen voltam előkeresni a merevítős izét, ami nagyon kényelmetlen, nem tudok benne gépelni, de amikor rajtam van, legalább nem érzem úgy, mintha tüzes szegeket vertek volna mindenféle ízületeim, csontjaim, vagy mit tudom, mi van ott még közé.

Azzal gyanúsítottak, hogy ha képes vagyok még Guns N' Rosest visítani, akkor nem lehetek öreg, pedig nem az én hibám, hogy egyes emberek megragadtak 1987-ben, ha mondjuk 1867-ben ragadnak meg, Verdinél, én azt is visítottam volna, illetve azt hiszem volt, egy pont, amikor akkora volt a hangzavar, hogy érzelmes spanyol népdalokat adtam elő, és senkinek sem tűnt fel. Alighanem jobb is.

Na jó, basszus, kézmerevítőben nem lehet üveget festeni. Feladom a mai napot.

3:45

Annyi mindent írhatnék, hogy inkább nem írok semmit sem.

Fáj a torkom, szerintem azért, mert valamikor az este folyamán elsikítoztam a Welcome to the Jungle-t.

egy kondér olvasztott üstben

Ma kitaláltam, hogy nem írok semmit, csakazértsem nem, nem, nem, hanem elalszom a nappal én is, csak az volt a gond, hogy úgy negyven perc után megfordítottam a fejem, és felébredtem arra, hogy ez vizes. Átizzadtam a párnám. Most várom, hogy megszáradjon, aztán áthúzom, legalább megdőlt az eddig mért hőségrekord Budapesten, jaj de jó.

Minden más meg olyan, hogy legalább három történet forog mindig egyszerre a fejemben, de minek, ha egyszer nem tudok írni értelmes, szikár mondatokban,  mert bármibe kezdek, az úgy elburjánzik, hogy metszőollót kéne mellékelni már az első írásjelhez.

Most megyek, és lezuhanyzom ma negyedszer is.

technikai kérdés

Ha valaki tudja, magyarázza már el nekem, hogy ez a rakás szerencsétlenség egy címkére miért csak 20 tételt hajlandó megjeleníteni, holott a címkének épp az lenne a lényege, hogy megjelenítse az összes olyan bejegyzést, ami mellett ott van, illetve, hogy egyes hónapoknál miért csalja el az archívum felét, és én hogy tehetem ezeket a dolgokat (címkék és amúgy létező posztok) ismét láthatóvá.

Hálás lennék érte, de komolyan, mert így ennek az egésznek nincs sok értelme.

mások problémáinál csak...

A mai XKCD annyira unalmas, hogy már harmadszorra nézem meg, mert mindig elfelejtem, hogy láttam.

Jó másfél hete először nem csak unalmasakat és nyomasztókat álmodtam, bár így is volt egy pont, ahol komoly és nagy igazságokkal kellett szembesülnöm saját magamról, már azon kívül, hogy felismerem, ha álmodom, mert akkor nem fáradok ki, ha fel kell futnom egy marha meredek hegyre. Ilyenkor először mindig nagyon örülök, hogy hah, de fitt vagyok, aztán elszontyolodok, hogy a frászt, csak álmodom. Részint ezzel függhet össze a komoly és nagy (valamint szomorú) igazság is, hogy most hirtelen eljutottam arra a pontra, hogy nem szeretnék találkozni azokkal az emberekkel, akikkel 2004 körül találkoztam, mert, mert, mert, hát rengeteget változtam, és engem zavarna, hogy akkor olyan voltam, most meg ilyen. Nyugodtabb, unottabb, türelmesebb, bár sajnos elbuddhásodásom nem csak erre tért ki, és azon kívül, hogy néha kicsit szégyellem magam az akkori dolgaim miatt, néha kicsit szégyellem magam a mostani körméretem miatt is; nem nagyon tudnék istentelen sok felülést csinálni, holmi fekvőtámaszokról nem is beszélve.

Aztán álmodtam olyat is, hogy a kezembe jutottak mindenféle dokumentumok, amivel hosszabb időre rács mögé lehetett volna juttatni a magyar politikai elit egyik részét, és miközben épp kémfilmbe illő körülmények közt menekültem Salzburg felé, a zöldséges konténerben kuporogva arra gondoltam, hogy de ezt egészen biztosan nem juttathatom el a megfelelő helyre, amíg nincs meg az a köteg, amivel a másik felét is el lehet küldeni békés és kényelmetlen kis cellákba. Mert azt aztán végképp nem akarom, hogy a nyomorult cirkusz bármelyik szeletkéje erősödjön, még a másik kárán sem, szóval azt hiszem, már a tudatalattimnak is nagyon elege van az összes utolsó, undorító élősködőből.

Később ökoterroristának állt, őrült német milliomosok próbáltak halomra lőni minket az új világrend nevében és nercbundában, pedig Noizzal épp félrefordításokat elemeztünk volna, szóval azt hiszem, az internet úgy általában nincsen rám túl jó hatással