Aztán beleejtettem a bögrémbe egy képkeretet, össze is tört, el is vágta az ujjam, és megölte a teám. Valamint közelgett az indulás pillanata, és nekem még szilánkokat kellett takarítanom az asztalról, ahelyett, hogy tettem volna valamit a hajammal, hogy ne úgy nézzek ki minden képen, ahogy aztán kinéztem (soha többé nem megyek ki az utcára sem). Utána elindultunk a barlang felé, azaz előtte még reggeliztünk, ki-ki fagylaltot, túrós rétest vagy pogácsát, saját hitének megfelelően, és ténferegtünk a zöld gyepen, mert a következő túra háromnegyed óra múlva indult.
Később aláereszkedtünk a hegy gyomrába, ami a legutóbbi barlanglátogatásomhoz (Aggtelek) képest igen szűk kis tekervényekből állt (nem, nem fogom anatómiailag elhelyezni a hegy gyomrában képhez mérten), végül is, mint megtudtuk, már huszonkilenc kilométernyit fedeztek fel belőle egy négyzetkilométeren, és nyilván nem ennyi az egész, mert ott minden barlangból van, ez egész hegy. Azért szép volt, csak valahogy kisebb, mint tízéves koromban, amikor legutóbb jártam benne, nem, nem, nem fordulhat elő, hogy én nőttem meg azóta, semmiképp sem.
Majdan séta, thai levesek és séta megint, aztán hazaballagtam, szembesültem a fényképekkel, na mindegy, ne is beszéljünk fényképekről soha többet, köszönöm szépen.
Aztán az agyam kissé szilánkosodott, szerintem új szemüveg lesz ennek a vége, bár az is lehet, hogy az tesz be a szememnek, hogy visszatértem a rendes monitoromhoz, és az már első körben is durván kiakasztott, mert az egy rendes szemkímélő csudálatosság, ellentétben azokkal a képernyőkkel, amiktől tényleg nem fáj a fejem. Persze mindegy is, miért, a hétfő estét azzal töltöttem, hogy egészen új dimenzióit csodáltam meg a fejfájásnak, a keddet meg azzal, hogy bizonytalan időközönként óvatosan egy párnát tettem az arcomra, hátha akkor nem lesz baj. Nem is lett, bár még a szerda reggel is jobb úgy gépelni, hogy a monitorra csak befejezett tagmondatok után nézek rá, hogy mégis, most akkor az alanyt az állítmánnyal elfelejtettem-e, és felcseréltem már megint valami lyéket, vagy sem. (A múlt heti termésben szerepelt az ijet és a halyam, és esküszöm, ilyen mennyiségben ez még sosem fordult elő velem.)
És még az is volt, hogy kiderült, hogy idén nem látom szívem csücskét, ah, hát két hete vigasztalhatatlan vagyok, továbbá nem látom a Faith No More-t sem, mert pont akkor kell ide jönniük, amikor én másutt vagyok, nem valami tapintatosak ezek a rockzenészek. Viszont nagyszerű nyuszis bögrét festettem, és jövő héttől megtanulok franciául, továbbá salátán fogok élni (vagy nem).
