Mielőtt végképp átmennék fotóblogba, jelzem, hogy azért dolgok is történnek, csak mióta szereztem egy határidőnaplót, amit (a dolgok 90%-ához hasonlóan) nem rendeltetésszerűen használok, hanem épp ellenkezőleg, azóta kevésbé érzem szükségét annak, hogy az eseményeket megpróbáljam frappánsan is megfogalmazni.
De voltak olyanok, hogy fényképeztem (a májusi termés egyelőre kb. 300 kép; nekem erre megy rá a vinyóm, nem a sorozatokra), és hogy aludtam, és meglátogattam Grafikuslányt is, ami maga volt a megtestesült zsenialitás, bár arra a részletre, hogy hazafelé menet bodzabokrokat fényképeztem az éjszakában, már határozottan csak a memóriakártya derített fényt. De fantasztikus sajtokat ettünk, utána fantasztikus, fűszeres, sült pontyot, közben macskák cikáztak körülöttünk, és néha sírtunk a röhögéstől, máskor pedig megvilágosodtunk. Szóval jó volt, nagyon.
De előtte olyan is volt, hogy a Ligetben heverésztünk (buta vagyok én most neveket kitalálni, na), és néztük a rohangáló és játszó kutyákat, a kutyák jó fejek, de nagyon.
Utána meg (napokkal) juhtúrós, medvehagymás padlizsánkrémet kaptam, és megbeszéltük a világ fontos dolgait, úgyis mint kelta mitológia, hattyúk, és hogy milyenek azok a furcsán fordított, de mégis működőképes történetek, ahol a nő a nap, és a férfi a hold, meg hogy a tudósok miért kérdeznek hülyeséget a dalai lámától - erre nem jöttünk rá - és hogy a hellének pontosan miért foghatták vissza az európai tudomány meglódulását, és Kepler miért ragaszkodhatott ahhoz a teljesen reménytelen elképzeléshez, hogy ha már fel kell adni a ptolemaioszi rendszert, akkor is legyen benne valami szent szerkesztettség, szóval rengeteget tanultam már megint, és most épp érdekelnek a hattyúk is. (Ausztráliában például feketék. Pont ugyanolyanok, mint nálunk, csak feketék.)
Utána (órákkal) elmentem fel, amerre egykor laktunk, és megálltam egy barlang kapujában, de nem csak azért nem mentem be, mert már zárva volt, hanem mert úgy gondoltam, erre igazából programot kéne szervezni, meg úgy is gondoltam, hogy tejóisten, húsz éve már, hogy ebben a szurdokban itt én alter fesztiválon ugráltam, aztamindenit, hát akkor épp nem sütött ilyen sok ágra a nap. Később leballagtam az út túloldalán a másik katlanba, ahol épp rusztikusan a fűben merengtem volna, amikor támadó kullancsot fogtam (a derekamon), majd a hegyről leballagva fagylaltozó ismerősökbe botlottam, akik haza is hoztak az alkonyatba burkolódzó hegyen át, és igazából minden nagyon szép volt, meg a dolgok jelentős része jó is (tükörrel kullancsra vadászni a hátamon nem akkora élvezet).
Nagyjából ennyi, meg a szokásos internetes drámák, az internet az alapvetően egy drámai hely.
Á, és fényképeztem holdat, ami nagyon vicces volt, csak épp korai volt még nyitott ablaknál aludni miatta, mert most megint taknyos vagyok, mint a kurvaélet. Bár amikor tíz perce hisztérikusan tüsszögök, általában inkább arra gyanakszom, hogy allergiás vagyok valami most nyílóra, egyszer veszek már egy kis Claritint, hátha az majd jót tesz nekem.
