statisztika

Az történt, hogy az újBloggeren megtaláltam a statisztikát, és tanulmányoztam egy darabig, remélem, ebből nem csinálok rendszert, ha már eddig sem tudtam soha, ki, honnan, mikor hányszor, merről, miért. Még a keresőszavaim is inkább aranyosak, mint bizarrak - vezet a shetland póni és a fekete jaguár, és ez meg sem lep, végtére is aranyos, de legalábbis vicces állatokról van szó (jut eszembe, azóta sem csináltam  meg a Lindskold-féle jaguár rajzát, amihez annak idején azt a sok referenciát összekutattam), a körmendi nyúlontúl, mint olyan, szerinten roppant mókás, aki aragorn rajzok után kutatott, az sajnos alighanem csalódott, móra ferenc híres, az ókorban játszódó regénye pedig volt rám akkora hatással, hogy örüljek, ha az eszembe jut a jó öreg Aranykoporsó. És aztán erről ennyit, mert igazán nem akarok újabb fölösleges adathalmot figyelni egész nap, úgyhogy most gyorsan elfelejtem, hogy megtaláltam a statisztikát, és először iszom egy vödör NeoCitrant, aztán pedig alszom egyet.

A mai nap másutt szerzett statisztikai tapasztalata pedig az, hogy az emberek nem lájkolják Dylan Thomast, pedig tehetnék, különösen ezt a verset.

 

(Valamiért nem szeretem, ahogy Thomas maga adja elő a verseit, pedig más költőknél az nagyon sokat tud hozzátenni; de hát legalább egy kis Richard Burtont is a bejegyzésbe csempészhetek.)