Kettős fronthatás, köszönöm, világmindenség! Tényleg csak ez hiányzott. A mai napból, meg úgy általában.
A mai éjszakámban valahogy úgy oszlott el az alvás, mint habfürdőben a matéria, nagy, légüres buborékokkal, amikor félig ébren hevertem, és tudtam, hogy aludnom kéne, mert korán lesz reggel. Sosem tudok aludni, ha időben kell felkelnem, ezért aztán sosem tudok felkelni, vagy ha mégis, abban nincs sok köszönet. A buborékok héjában aztán skandináv mélyhorrorba ágyazott Bosszúállókkal álmodtam, majd előtörtek belőlem a zsíros, személyes rosszindulatocskák is, mással legalábbis nem tudom magyarázni, hogy emberek (akiket nem szeretek) álmomban miért esznek tündéreket. Kis tündérszilánkokat.
Most pedig szakad az eső, hajat kéne mosnom, fogalmam sincs, mit vegyek fel (a kényelmes farmerem most térdig ázna, ami nem ázna térdig, ahhoz nem illik a kigondolt pulóver, miért is nem születtem én Peter Steele-nek, akkor nem lenne ilyen gondom sosem), és egy óra múlva charmante-ságom teljében el kéne indulnom, hogy újfent megismerkedjek a francia nyelvvel.
