Aztán az lett a vége, hogy délután fél kilenckor már fájt nyitva tartani a szemem, csukva tartani is fájt, de úgy legalább nagyon hamar elaludtam. Aztán dolgoztam, és este kocsmáztam, aztán dolgoztam, és este kocsmáztam, aztán már csak nagyon keveset dolgoztam, mert leolvadt az agyam, és a tervezett programomtól eltérített a felfedezés, hogy a Margit-szigetnél le lehet menni a híd lába elé, és én nem emlékszem rá, hogy valaha ilyen alacsonyan lett volna a Duna, mióta rendszeresen átjárok rajta, szóval le kellett oda mennem fényképezni. Azért még időben odaértem a rendezvényre, hogy megnézhessem, ahogy brainoiz elnyeri a megérdemelt elismerést fordítói munkásságáért , és utána ittunk bort, és nagyon hideg volt hazafelé, alighanem itt a tél.
Jó, november van, panaszra nincs okom, csak most akkor elérhető fiókba kell költöztetnem a vastag harisnyáimat.
