Legfeljebb annyiban, hogy a Halhatatlanok nem rosszabb, mint A titánok harca. Az persze nehéz is volna, mert bármi, ami annál jobban szétesik, már kiérdemli az experimentális jelzőt, és ezzel megindul felfelé a dramaturgiai értékelhetőség parabolájának másik szárán (gyönyörűen sehova sem illő képeim vannak, ugye? A koherencia az x tengely, az értékelhetőség az y, és A titánok harca valahol a nullánál toporog, csak hogy magyarázzam a bizonyítványom és a hasonlataimat), de azért ez az izé egy újabb olyan film, ami azt bizonyítja, hogy a 3D meg a látvány nem ér túl sokat, ha nincs mögötte történet.
Kár, mert a Zuhanás után azért többet vártam. Sokkal többet.
