Lassan valahogy két külön blogféleséget kéne vezetnem, az egyikben leírnám címszavakban, hogy mi történt, a másikban pedig, hogy mi is volt, ami történt (tudom, ezt a blogféleséget hívják naplónak, de a naplókat mindig elvesztem), csak amikor pár év múlva megtalálnám, nagyon ideges lennék, hogy "hogy lehettél ilyen naiv? mit lelkesedtél? minek?"*, mert általában ez szokott idegesíteni, a parttalan nyavalygás csak untat.
Egyébként meg sörözések voltak meg SFmag-születésnap, csodálatosan finom tortával, meg nagy beszélgetések, és ilyesmik.
*Nem mintha mostanában épp lelkesednék bármiért is, csak tudom, hogy az az, amitől utána mindig csapkodni meg hisztizni szoktam.
