Épp itt vendégeskednek a skandináv fórumozók, Heidi és Robin, és ennek örömére álmomban valahol Svédország északi részén (ami egyszerre volt amúgy a Velencei tó is) nyaraltunk egy városban, mert ott írták és forgatták a Huzivoni kovácsok című sorozatot, és álmomban tudtam, hogy az volt a világ legjobb dolga, valahol a Harisnyás Pippi és a Hamish Macbeth közt félúton, és hogy Selma Lagerlöf írta, de két mesét Eric Knight-tal - persze mindezt csak azért, mert alighanem kevés csodálatosabb lenne annál, ha ötvöznénk Nils Holgersson és Sam Small történeteit. Egy kisváros, ahol csak néha van napsütés, de akkor ragyog; a cseresznye júniusban virágzik, addig kőbékák nőnek a fák alatt; lépcsők futnak a hegyoldalban, és a főtéren a tavat nem lehet parkosítani, mert a mélyén fakad a varázsforrás; és mindenki kicsit csodálatos, de leginkább nagyon makacs és ravasz. Kéne írni egy ilyen mesekönyvet. Ha csak egy csipetnyit csodálatos, és egy morzsányit makacs és ravasz lennék.
(Jó, igazából most a tegnapi rémálmokért törlesztett a világ, mert előtte pedig álmomban Hannánál voltunk vendégségben, és ahol laktak, az egy lakás, egy vidámpark, egy város és egy sok pályás, színesen bizarr számítógépes játék érdekes ötvözete volt, tele hatalmas, színes és ínycsiklandó sütikkel, de komolyan, mindenhol tejszínhabos és málnás és ribizlis és krémes nyalánkságok voltak; és a gyerekszoba ablaka egy alvó sárkány alakú, smaragdzöld erdőkkel benőtt, mély szakadékok szabdalta hegyre nézett.)
