hazaértem

Ezúttal az ablakom sem tört össze, és a szívem is csak kicsit, főleg, mert ott olyan szép volt minden, itt meg rendetlenség van és betonrengeteg - de hát ott minden nap ünnep volt, izgalmas, kaland, itt pedig nyilván a hétköznapok fogadnak, és ráadásul azért lássuk be, hogy a magyar hétköznapok színvonala manapság nem épp a legmagasabb (különösen egy barátságos, madárdalos francia elővároska után). Majd írok róla részletesen vagy nem, most egyelőre csak vissza akarok menni, vagy legalább megtalálni a kávét vagy rájönni, hol lehet kikapcsolni a világon ezt a fojtó hőség gombot.