A múltkor éjjel kettőkor még azon röhögtünk Abdullal, a Fezes Zombival, hogy az én sötét múltamból előkerült együttes-anagrammás történetben egyrészt milyen már a vers, másrészt hogy egyes feladványokat megfejtés helyett mi mindenné át tudtuk gyúrni. Ott volt például a HAT ŐSI RÉM, amiből lett The Maoris, Shit Amore, Roma Hits, Hot Maries, ROM Is Hate - egyik dögösebb együttesnév, mint a másik - de a helyes megoldáshoz elő kellett keresnem mindenféle 1997-es keltezésű .wri fájlokat. Illetve az az érzés, amikor egy-egy méltatlanul átalakított metal (rock, grunge, goth, dark, punk) együttes neve hirtelen összeáll, és ott a tökéletes :facepalm: élmény (megküldve némi :headdesk: felhanggal).Erről aztán eszembe jutottak a daliás idők, amikor fanzint csináltunk, és valamiért délután fél ötkor, teljesen józanul (viszont mivel épp elkészültünk egy új számmal, valószínűleg 36 óra nemalvás után) jó ötletnek tűnt a promóciós tiszteletpéldány mellé zenélős üdvözlőlapot és felfújható gumidinoszauruszt is csomagolni a Metal Hammer szerkesztőségének (azt hiszem, azért, mert magunknak szerettünk volna felfújható gumidinoszauruszt venni, de arra nem találtunk elfogadható magyarázatot), és évekig nem értettük, hogy emberek miért tartottak minket súlyosan elmeháborodottnak. Akkoriban ez olyan logikusnak és normálisnak tűnt.
Hmmm, hmm, így utólag értem, hogy az olvasóink nagy része miért volt róla meggyőződve, hogy ezt Rettenet Súlyos Arcok csinálják, nem két rettegő bölcsészlány és egyikük végtelenül sznob pasija.
Ezen kívül befejeztem az első kész nyulas epizód fényképezését (hogy el tudjam tenni a színpadként szolgáló fiókot a szoba közepéről), ami nem egyenlő az első nyulas epizóddal, sőt, ahogy most állnak a tervek, egészen pontosan a másodikkal egyenlő, de sajnos elkeserítő mód a kedvencem, a Leprechaun átka elé ezen a kettőn kívül betolakodott még egy... hmm, kivéve, ha mégis visszafelé haladok a szándékolt következetlenséggel fel nem épített szimbolikában, mintha én lennék a földasztrológiai korszakok, mert akkor csak egy átkötő kell. Valamint összeállítani és befényképezni az egészet, aztán megszerkeszteni a fényképeket, semmiség, ugyan már... ...Viszont olyan dolgok történtek a projekt érdekében, hogy tegnap négy nyúlorrot és nyolc nyúlszemet hímeztem, ma pedig azt álmodtam, hogy egy zsúfolt McDonald'sban nagymamák támadtak rám, amiért perverz és sátáni játékok - drótvázas, kék nyúlbábok - mutogatásával próbálom megrontani zsenge unokáik lelkivilágát, ahelyett, hogy a Légy jó mindhalálig-ból olvastam volna fel nekik. A McDonald's-ért azt hiszem Watson és Quaglia urak épp most fordított, meglehetősen... éééérdekes novellájáért mondhatnék köszönetet, ha akarnék. De nem akarok.
És vettem új drapp filcet is, ez nem narancssárga - sajnos nem is drapp, hanem világosbarna, de tegnap fél órát és talán másfél négyzetcentit rajzoltam színeset, hihetetlen, egyrészt rajzolni jó, másrészt hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy gyorsétteremben ülnék 2002-2003 telén, és abból igazából tényleg csak a rajzolás volt jó, az életérzés nagyon nem. (Ez most kicsi rajz lesz, szigorúan kontúros, és egyáltalán nem kísérletezgetős; mondhatni old school tapsi.)
Egyébként azért van életem is, nagyjából azzal telik, hogy frusztráltan aggódom a jövőmön, mert az nem látszik, hogy lenne (végre kiharcoltam egy regényfordítást, hát nem visszamondták? ... De.) és ennivalót vásárolok és a vásároltakat megeszem, és 200 magyar forintért Jet Li filmet veszek, de azt elteszem ínségesebb időkre, és hát amúgy sem enném meg. És virágokat fényképezgetek. Meglepő, ugye. Ilyet én nem is szoktam sosem.
