Vécétartályt szereltünk és ahányszor kimentünk cigizni a folyosóra, mindig megijesztettük a madarat - azt hittem, csak betévedt, és most összetöri magát, de nem, teljesen tudta, hol van, és alighanem csak az eső elől menekült be a lépcsőházba a résnyire nyitott ablakon. Azért mi céltudatosan kizavartuk. Puszta jóindulatból.
És rendet is raktam, és még mindig szinte rend van, és a rettenetes romantikus filmek előzetesei közben egyszer csak a kettővel arrébb ülő ülő fiú könyörögve odaszólt a barátnőjének, hogy ugye ezt nézzük már meg majd. Ennyit a sztereotípiákról. És kiderült, hogy a Híresen Förtelmes Fordító azért olyan híresen förtelmes, mert szakfordításhoz kitalált programokkal tolja az irodalmat is, és még csak nem is érti, hogy ez miért gond. És cseréltek vízórát, és voltam a nagyszüleimnél, és aztán söröztünk, és ez önmagában is külön bejegyzést érdemelne, ha vicces és érdekes dolgokról is (vagy bármiről is) lenne erőm írni, de nincs.
És elcserélt pizzák és alvás. És álmomban ablakig érő víz.
Bár azért az ár valószínűleg csak akkor jön majd fel a tizedikig, amikor Magyarország legközelebb megint tenger lesz - egy távoli földtörténeti korban.
