Teljesen használhatatlannak érzem magam, a szemközti hegyoldalon locsolóberendezések vízsugara húz fehér kerítést, virágillat helyett pörköltszag árad be az ablakon, és a szombati sörözés után azzal büntettem magam, hogy akkor két napig nem vásárolok, és tegnap elfogyott az utolsó kifli is. Ma reggel arra ébredtem, hogy kivételesen nem Verdit fogok hallgatni, bár már a tumultuózus tömegjelenetekben is meg tudom különböztetni a szereplőket, és erre nagyon büszke vagyok.
Kezd nyári meleg lenni, és az elmúlt hetekben visszatérőben van a pokolból eredő, rettenetes fejfájás. Azt hiszem, utóbbiról a folyamatos, tompa háttérszorongás tehet, a szó szerint értendő feszültség, mert ha enyhén átdörzsölöm, érzem, hogy tényleg a fejtetőmön fáj és feszül a bőr, az állkapcsomon és a halántékomon görcsöl minden izom. Éjszakára jó meleg sapka, hogy könnyebben ellazuljon, ami netán még tudna, de masszírozni a hajam miatt nem valami egyszerű. Dühös vagyok emberekre, olykor magamra is.
Sülzanótok tövén kéne heverésznem a napsütésben, bár azok meg összekaristolnának folyton, és ráadásul a természetes élőhelyükön nagyon drága a sör.
