Gondoltam, hogy még gyorsan így az utolsó pillanatban lezárom ezt a februárt, ha már semmilyen téren nem volt egy termékeny hónap. Erre még búcsúzóul ebédtől vacsoráig meghibbant a tartalék somlóim, ami már csak azért sem jó, mert most retteghetek, hogy már délben sem volt az igazi, és jaj, mikor tör ki rajtam az ételmérgezés. Ilyen hónap volt ez a február, és a fennmaradó öt órát sem töltöm kellemesen - dolgozni fogok, mint a gép, de legalább már átestem a holtponton, feloldódott a fordítói blokk, és nagyon kevés van hátra a monstrumból (ami mellesleg a világ legunalmasabb könyve, és tegnap már külön fájlt kellett nyitnom, hogy acsarogva kommentálhassam az idegesítő részeket).
A héten a végső agyhalál innenső oldalán egyszer elmentem és megnéztem a Szökőhév című romantikus izét, filmet, és egyrészt azóta megint Írországba akarok menni, mert szép, másrészt olyan kifogásaim vannak a filmmel kapcsolatban, hogy 1) aki február 26-án mezítláb, nyitott orrú tűsarkúban utazik Bostonból Dublinba, az nem tudom, az nem normális, ilyenkor mindkét helyen hideg van, és jobb esetben eső, rosszabb esetben hó, és ne filmezzék, mert én fázom a láttán 2) a nők azért hülyék és szerencsétlenek, mert ilyen filmeket csinálnak nekik, ilyen főszereplőkkel, a valóságban ám nem olyan bölcs döntés egy gazdag, bostoni márkafüggőnek hirtelen romantikus hevületből egy lekattant ír zsákfaluba házasodnia egy férfival, akit három napja ismer 3) baromi sok ír kocsmadalt ismerek.
Legközelebb már március.
