Az van, hogy felváltva és néha egyszerre érzem magam rettenetesen fizikailag és lelkileg - előbbit nem tudom, mitől, de rohadtul unom már, utóbbit pedig alighanem azért, mert semmivel sem haladok, de mindennel késésben vagyok, és bár aludni még tudok, a rémálmok miatt már azt sem szeretek.Elkészült közben az állatos ábécéhez az utolsó szám is, a sokat kifogásolt és nyúzott és aztán három hónap után új állattal megrajzolt 5, egyesével már ősz óta folyamatosan kerülnek fel a deviánsartomra, aztán a végén lesz ott is egy nagy kép egyben. És végül ha a különféle szoftverjeim, időm és elszántságom mind-mind úgy állnak össze, akkor egyszer lesz belőle iniciálékként hasznosítható betűtípus, majd, egyszer, és soká, de azért nem zárkózom el a lehetőségtől.
Teljesen függőségbe estem a Clutch The Regulator című számával, mert nagyjából mindent tud, amit én zenében szeretek, kicsit náthás hangú ember átütő elszántsággal énekel a mikrofonba bele, és gitárok vannak benne meg blues gyökerek, és akkor is szeretném, ha nem mondanának közben ilyeneket, hogy "dream with the feathers of angels stuffed beneath your head", de mondanak.
Meghasonlottam a vízforralómmal, alaposabban megnéztem, és úgy döntöttem, hogy ezzel én már soha többé nem merek vizet forralni. Persze nálunk másfél óra békés áztatás után eleve undorító üledék rakódik le mosdóra, a tányérokra, bármire, amiben a víz megül, szóval az lenne a meglepő, ha forralás közben nem csapódna ki A Szötymelék, épp csak így feltűnőbb (és egy részével a vízkőoldó sem bír rendesen). De most átmenetileg teahiányos vagyok, és ettől túl lehangolt ahhoz, hogy elzarándokoljak a közeli MediaMarktba.
Persze vannak azért jó dolgok is, aktuális és virtuális hajnalig beszélgetések és sörözések, az olvadó hó alól kikandikáló fű, Otis Taylor, pomelo.
