Mivel a múlt hét túlnyomó része azzal telt el, hogy munka miatt aggódtam, munka miatt idegeskedtem, aztán munka miatt voltam borzalmasan dühös, most pedig munka miatt fáj a szemem és folyik az ereimben színtiszta koffein, túl sok érdekesről nem tudok beszámolni. Embereket akarok megverni nagyon, a lista tulajdonképp egészen hosszú.
Ilyenkor nem vagyok különösen kreatív sem, bár már kezd nagyon szépen alakulni a történet, amiben a róka a nyúl, persze minden történettel az a baj, hogy édes mindegy, milyen szépen alakul, amíg nem írom meg - és a megírásban annyira azért nem jeleskedem. A nyuszik hetek óta a szoba jelentős részét elfoglalják, azt hiszem, most már egyszer el fogom őket pakolni, kezd unalmas lenni, hogy itt vannak, és pontosan tudom, hogy lusta és nyűgös vagyok megírni hozzájuk a hiányzó fél oldalnyi párbeszédet és beállítani-összeragacsolni-felmasnizni az egészet.
Nincs nekem se kitartásom, se kedvem igazán semmihez.
