És volt rengeteg régi szám és sok új is és valaki legyen szíves, és írja össze, mert én gyakran a túlélésért küzdöttem a fiatalokkal, akik már más generáció, és nincsenek ilyen tabuik, mint hogy "alacsonyabb és/vagy keskenyebb nő vállgödrébe könyökölni nyilvánvaló szándékossággal, lendületből és izomból, vágómarha súlyban = nem menő". És Jerry Cantrell cigizett mindkét levonulás után és Mike Inez személyesen az egyik előtte tomboló kezébe nyomta fekete törülközőjét (William DuVall pedig pink!!! törülközővel flangált) és a dobbőrt Tadam és Garou kapták el, és a Would a legvégén, megfejelve a Roosterrel, az akkorát ütött, amekkorát csak a Would tud a Roosterrel megfejelve, és volt Love Hate Love és It Ain't Like That és ahh, ohh és jaj, és D.-vel megbeszéltük, hogy akkor ezentúl legyen ez a páros hétvégéken, és a Woven Hand + Muzsikás a páratlanokon. Nagyon. Nagyon. Nagyon-nagyon.
Megtoldanám azért ezzel is, ha már megjelentek a YouTube-on az első dokumentumfilmek... Azt kérem szépen tessék kihallani belőle, hogy a refrénig William bátyánk nem énekel a mikrofonba, mégis a szöveg minden szava érthető, úgy ordítottuk, mert know me broken by master. Mert szerettük őket nagyon. A végén viszont kiereszti a hangját, és hát van neki. De még mekkora.
