A vadállatias, kontextus nélküli fordítás hátránya, hogy kis híján Fürdő romba dőlt római villái közé száműztem a bús brit lovagok seregeit - így van ez, amikor épp más adatra rendezett cellák között olyanokba botlik a félőrült fordító, hogy Raven, Bath, Cursed Sword, Gameplay, majd biztos időben eszembe jut, hogy vannak a világon igazi angol városok.
De leadtuk, netuddmeg, az utolsó pillanatban még sikerült elvesztenem úgy háromnegyed órányi adatot, rekonstruáltam negyedóra alatt, pedig akkor már merevek voltak az ujjaim a sok gépeléstől és a síkidegtől, négy nap alatt kétszer is kifogytam koffeintartalmú italokból, és amúgy is minden bajom van/volt, a kialvatlanság nyilván első helyen.
Hatalmas történetgeometriai felfedezésre jutottam, biztos a mérnökgének, én az olyan történetekben hiszek, ahol a szereplők egymáshoz való viszonya leírható alapvető és szabályos geometriai struktúrákkal; és íme, amikor már azt hittem, hogy ez a történet azon esik majd szét, hogy nem látom, ki hogy áll a másikhoz, sikerült megfogalmaznom. (...) Igen, igen, tudom, a történet íve még fontosabb, de ott nyilván látható, hogy ívről van szó, szóval nem akkora élmény felfedezni, hogy geometriailag azmiez.
Néha megrémít, hogy mennyire nem tudok én olyasmiről írni, ami univerzális meg érdekes meg rávilágít és felfed, de azt hiszem, ez azért van, mert Chuck Norris igazságai vagy a párbajozó városok mind sokkal jobban érdekelnek, mint bármi, amin az emberek amúgy gondolkozni szoktak.
(És az fordítók az a harmadik hajnalon az negyedik óra körül megértették vala Chuck Norris fordítási stílusát, és elálmélkodva mondták, ***, szerinted mi a *** *** az a *** *** abban a *** sorban, ***, mert a gtalk megkönnyíti a folyamatos és pontos információcserét.)
