Annak idején Aragorn valószínűleg épp csak kicsit foglalta össze rövidebben a témát az Elrondnál tartott tanácskozás során; igaz, nyilván nem volt ennyire képszerű, és arról is hallgatott, hogy közben olykor Arwenről hallucinált, vagy hogy egész ork alakulatokat semmisített meg (bár ezt minden tisztességes olvasó elvárta tőle, ugye, minimum). Tolkien rajongóknak kihagyhatatlan, kifejezetten hangulatos kis darab, még én sem gyűlölöm annyira, mint a filmeket. Beszélek ám itt ösze-vissza: a filmeket gyűlölöm, de ez szinte már tetszett. (És állást foglal a "vajon van-e Aragornnál olyan kard is, ami nincs markolat alatt eltörve, és ha nincs, akkor miért hülye, hogy fegyvertelenül mászkál, és ha van, akkor miért nem tűnik fel senkinek, hogy két kardot cipel" témában is, pedig ez egy időben hosszas vitára adott alapot - igaz, mi a forgatócsoporttal ellentétben a "mert ez nem hülyeség, csak romantikus kötelezőség, hős a törött és hasznavehetetlen karddal" következtetésre jutottunk, de nekünk nem is kellett bele tanterven kívüli harcjeleneteket koreografálnunk.)Persze azért a tündék itt is tenyérbemászóak, és ha történetesen Aragorn tényleg vívott volna magányos, éjféli párbajt gyűrűlidércekkel, hát az én figyelmemet elkerülte (mostanában, hogy hetente és fejezetenként újraolvassuk A Nagy Művet, néha meglep, mennyi minden elkerülte az én figyelmemet), és túlzásnak is érezném, bár legalább megmagyarázza, honnan szedte, hogy tüzes botokkal kell hadonászni őfeketeségük felé, mert azt nem szeretik. Ezzel együtt kellemes negyven perc.
És a linkről sem feledkeztem meg teljesen:
The Hunt for Gollum
(Egyébként a szerzők terveznek egy teljes órás filmet is Aragorn szüleiről és gyermekkoráról, 2009 őszére - az előzetes képek alapján Aragorn leginkább a frizurájában hasonlít a kedves papára, és tessék megmondani, Gilraen miért vörös hajú és malacfejű? Azt hittem, a tisztességes kószák mind hollófürtűek és szikárak... Viszont jó látni, hogy a rekonstruált angolszász falvakat ilyesmire is használják.)
