Mostanában vannak ötleteim is, ez nem olyan jó, pl. abban, hogy "facebook - a vámpírok netpincére" még annyi kraft sincs, hogy ezt a pár betűt megtöltse. De legalább most lemészároltam azt a szemernyi kis késztetést is, hogy ezt a rettenetet megpróbáljam megvalósítani, szóval jó legyen. Már a világnak.A nyulak haladnak, lassan, de még lassabban; ellenben már van csinos álöltözete a főgonosznak, az egyik nyúl már jelmezben gubbaszt, elkészült két háttérelem, és épp most találtam három szövegbuborékot (kéne valami a néggyel is, azt hiszem) (a másik nyúl jelmezén négy helyen nem tartott a cellux).A hétvégén nagy ötletelés közpette le lettem szidva, hogy miért nem látom be, hogy a projektnek önálló fénytechnikára lesz szüksége (mon dieu, engem már az is elrémít, hogy önálló hátterekre lesz szüksége, az már végképp sok, hogy még szpotlámpákkal is idétlenkedjek), de persze igaz, teljesen igaz - hát ezért érdemes (fény)képileg gyakorlott emberek tanácsait kérni, különösen, ha szintén heveny nyúlmániában szenvednek (egy kínai év szülöttei vagyunk mi mind).
Nyomorgok olyanokon, hogy jobb lenne ám, ha azok, akik szeretnek, inkább úgy szeretnének, ahogy az nekem jó és tápláló, ahelyett, hogy néha hisztis káromkodást, máskor pedig szorongásos fuldoklást váltanának ki belőlem - aztán rájövök arra, hogy cserébe már én is rég leszoktam róla, hogy figyeljem, mi jó a másiknak, és ha ők így, hán én is visszatérek arra, hogy mindenki azt kapja tőlem, amit én szeretnék - hangzatos című, olvashatatlan könyveket, deformált, hőre keményedő gyurma ékszereket, bölcsész fazonú ruhadarabokat (kamaszként naiv mód hittem benne, hogy nem illik pénzt ajándékozni) (a pálinka pedig még eszembe semjutott), meg hogy akkor csillapítok, közvetítek, állok szóba egyáltalán, ha épp időm, erőm, és kedvem van (szóval majd ha fagy) (szóval novembertájt). A nem sürgős emailjeimet három hét alatt válaszolom meg (vagy örökre elfelejtem), de több fajta munkával is haladok, úgyhogy legalább a végső csüggedésre és önostorozásra nincs okom.
