Nagyon érdekeseket lehet ám álmodni, ha az ember egyvégtében megnézi a The Bride with White Hair első és második részét, aztán megmagyarázhatatlan okokból még három órán át magyar kutyafajták amerikai honlapjait böngészi (mindent tudok a komondorokról és a kuvaszokról, és természetesen a pulikról is, valamint a vizslákat sem hagytam ki) (az Egyesült Államokban évente mindössze 150 törzskönyvezett pulit adnak el, pedig jóval többre lenne igény). Szóval ilyenkor aztán különféle kócos, fehér kutyák művelnek apokaliptikus dolgokat a holdfényben, a folyó nem tudom, honnan került elő, de folyó az mindig van az apokaliptikus álmaimban, mindenki meghalt (ilyen vidám műfaj ez a wuxia), és a lufik elrepültek (ennek fontos szerepe volt abban, hogy mindenki meghalt), de azért bosszút álltunk jól, mert egy igazi wuxia hőst nem zavarnak olyan apróságok, mint hogy meghalt, ellenben roppant morcos, ha a szomszéd kisasztal méretű komondorkölykeit bántják, mert a komondorkölykök kajlák, és nem igazán tudnak láthatalan, gonosz árnyakkal küzdeni.
Jobb, ha csak úgy berúgok, mint ha józanul még filmet is nézek.
Érdekes viszont, hogy a II. világháború végére állítólag alig tucatnyi kuvasz maradt, mert amit nem lőttek le a különféle dicsőséges megszállók (a kuvasz az olyan, hogy nagyon közé állt a fosztogató katona és a fosztogatandó objektum közé), azt magukkal vitték, hogy legyen nekik otthon ilyen jó kutyájuk. A komondorok is megfogyatkoztak, de őket nem próbálták összeszámolni. Persze mindez nincsen teljesen összhangban azzal a gyermekkori élményemmel, hogy mindenhol komondorok és kuvaszok vannak, borzalmasan nagyok, és borzalmasan félelmetesek, de nyilván azért a legtöbb helyen nem a törzskönyvüket nézegették, hanem azt, hogy rendben ugat. Szóval én valószínűleg csupa korcs rettenettel találkoztam, bár nyilván az sem kizárható, hogy az a tucatnyi példány, amelyik megmaradt, roppant lelkes volt a háborút követő, nagy szocialista fényességben. Mindeközben az Amerikába elszármazott kuvaszok és komondorok lassan növekvő, de igen lelkes rajongótábort szereztek, bár azt mindenhol kiemelik, hogy egyik sem szobakutya, sőt, nem is házikedvenc - mind a kettő munkakutya, és ha nem kap munkát, akkor alkoholista lesz, eluralkodik rajta a játékszenvedély, vagy csak szétrág mindent a lakásban, és egyfolytában ugat.
És a rövidre nyírt komondor marha viccesen néz ki. Szinte nem is ugyanaz a kutya. (Hagyományosan azért nem nyírták meg őket mert 1) a vastag, összenemezesedett szőrt sokkal nehezebben harapja át a farkas 2) olyan az, mint a szűr: melegben hűt, hidegben fűt 3) nem igen zavart senkit, hogy büdös a kutya.) (És azért fehérek, hogy a pásztor az éjszakai farkastámadásnál ne nézze farkasnak, és ne csapja fejbe baltával.)
