(k)é(k)kövekről ábrándozik mélán

Már egy hete nem írtam semmit (most a hatás kedvéért egy kicsit sikoltoztam fel-alá rohangálva, de aztán inkább leültem és elaludtam), pedig nem igaz, hogy nem történt semmi, például rengeteg minden történt. Meleg van, de a teraszon kávézva még megfáztam, rajzoltam állatokat, meglátogattam BoSzit és WhoIsNotot, akik adtak nekem kulcsot Plútó palotájához (és traubit és csípős csokit), elindultunk bográcsolni Mergencékkel, és aztán oda is értünk, sőt, még Timur Lenk koncertre is eljutottam - és ami ennél is súlyosabb, mindezek után még haza is találtam.

Tudom, írhatnék mindenféle érdekeset is, de épp most nem akarok "véleményformáló blogger" lenni, úgyhogy nem mesélem el, hogy referenciafotó keresgélés közben milyen érdekes dolgokat tudtam meg a királykobráról (de, mégis: a királykobra akár 5,4 méteresre is megnőhet, és mivel képes a hosszúsága egyharmadában felemelkedni, ilyenkor akár 180 centi magasról is fenyegetheti az ostoba pórnépet - belenéz a rettenthetetlen viking harcosok szemébe is, és megrettenti őket, mert ő a királykobra!!! - és persze mindemellett nem kobra, mármint rendszertanilag nem rokona az összes többi kobrának, de ezt eddig is tudtam).