Barátnők
(Verlaine után John Griffith-nek)
Azon a forró szeptemberi éjszakán együtt aludtunk,
meztelen, törékeny testünkön a veríték lehűlt
és újra patakzott. Kinyújtottam a karom,
és te, kezeddel mellemen, megcsókolták. Borostyán este.
Köntösünk a földön hevert, hol térdre rogytál,
és megvadultál, fejed hasamhoz nyomtad,
szádat a vörös aranyhoz, a rózsaszín árnyakhoz; de
akkor ezt nem így láttam, hanem hátamat
homorítva öklömmel vizet facsartam a
fullasztó légből. Arra is emlékszem, hogy tisztán,
de távolról, szirénázást hallottam pár utcával arrébb - nó
né-nó-né-nó-né - hangja elvegyült abszurd sikolyommal,
és ahogy felnéztm, láttam, hogy ujjaim, mintha
magukat számlálnak, ütemre kinyílnak.
Holló Krisztina fordítása
bulvárbölcsészet
Leszbikus költőnő kerül a brit udvarba - és már a cím láttán visongtam, hogy igen, Carol Ann Duffy végre tényleg koszorús költő lett, már a legutóbb is eséllyel indult, de azért a bombasztikus bulvárhírektől eltekintve róla fontosabb tudni, hogy az egyik legjobb kortárs brit (erőteljesen és hamisítatlanul skót) költő, mint azt, hogy igen, amúgy pedig történetesen tényleg nő és tényleg leszbikus.