Persze írhatnék betűket is, hagyományosan, de egyrészt azt most nagyon sokszor csinálom, csak más alkalmazásokban, másrészt nincs agyam, vagy legalábbis gondolat nincs benne egy szál sem.
Idegesítő marhaságokat álmodom, és azon a Budapesten még több sarki gyorsétterem van, ahol frusztráltan be lehet tolni egy hamburgert, miközben valakire várni kell (vagy nem kell várni vagy csak eltévedtem és azon aggódom hogy de hát mezítláb vagyok nyári ruhában és közben hirtelen beesteledett és este mindig esik a hó és haza is kéne mennem de a villamosmegállóban csak nemzetközi gyorsvonatok haladnak át megállás nélkül), pedig mostanában már nagyon ritkán gyorséttermezem, holott egykor a teljes Wendy's és McDonalds és Burger King hálózat volt a második otthonom, mert ott rajzoláshoz kényelmes asztal van, és nem néznek csúnyán, ha akár fél délután is lefoglalom. De a tavalyi diétás hónapok leszoktattak, legfeljebb teát ihattam bárhol is, az meg egy idő után azért akkor is unalmas, ha legtöbbször amúgy is épp csak azt ittam ezeken a helyeken.
Kevesebbet rajzolok ám azóta. Meg ritkábban hallok nagyon furcsa embereket nagyon furcsa dolgokról beszélni, igaz, ez nem akkora gond, mert az elmúlt időben meredeken zuhanni kezdett a tűréshatárom, és néha már majdnem elmagyaráztam a szomszéd asztalnál angol magántanítványt oktató csirkefejűeknek, hogy Azt. Úgy. Nem.
Egy időben aztán úgy tűnt, hogy a könyvesbolti kávézás marcipános süteménnyel képes lesz kitölteni ezt az űrt, különösen, hogy a könyvesboltban nagyon jó lámpák vannak, még olyan árnyalatokat is lehet látni a fényükben, amit itthon sem (este épp ezért nem is szoktam színes tintákkal ál... rajzolni), de valahogy megbukott a dolog. Azt hiszem, azon, hogy az egy darab barrista örül, ha a kávékkal végez, az asztalokat legfeljebb nyitáskor ér rá lemosni, és az emberek láthatóan úgy érzik, hogy ha egy könyvesboltban asztal van, akkor az = vályú, és egyenletesen szét kell rajta kenni a csokikrémet, a tejszínhabot, sormintát szórni rá barnacukorból - és utána beletunkolni azt a könyvet, amibe csak belenéznek egy kávé mellett, de nem veszik meg (azért majd a személyzet visszateszi ám a polcra jól).
És camembert-t eszem olmlós édes keksszel, és a tegnap esti kávémat iszom felmelegítve, és valami volt a hideg hagymákkal is, bár azokat szívesen enném, azokat szeretem.
